Most már értem Vörös István kirohanását a tavalyi Hang-foglaláson. 2010-ben készített utoljára új albumot. Azóta csak akusztikus átiratokkal és újra felvett dalok válogatásaival szédíti rajongóit. De ez az utolsó új anyag nagyon tetszett. Nemcsak azért, mert egyébként is nagy Prognózis rajongó vagyok már vagy ezer éve, de ez a lemez tényleg jól sikerült. Igazi Vöröspistis dallamok, a szokásos, az élet, a pia és a nők szeretetéről szóló szövegek, és persze az elmaradhatatlan Bruce Springsteen utánérzés, ami Pisti szóló munkásságában rendre fellelhető. De továbbmegyek: most már egy kis Stinget is sikerült belecsempésznie itt-ott a hangszerelésbe.

A történelem persze most is, mint mindig, ismétli önmagát. Ahogy a kislemezen és válogatásalbumokon megismert Hajsza közben, a Nyári éjszakák, az Ajtók előtt és az Abszolút balszerencse dala után egy igazi dallamos rock lemezt vártunk annak idején a Prognózistól, csalódás volt a kiadó nyomására "el-újhullámosított" Előjelek. Most Vörös Pisti (szerintem) önként és dalolva mondott le a dögösebb hangzásról, az elektromos gitárokat háttérbe keverte, hogy éppen csak a vájtfülűek hallják meg, a torzított gitárhangoktól hányingert kapó botfülű rádiós szerkesztőknek meg elmenjen a füle botja mellett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy adásba kerülhessen a lemez egy-két nótája. Vagy legalább ez az egy.

Pedig a reggeli műsorok összeállítóinak a helyében elgondolkodnék. Ha véget ért a nyaralás, kipihented a fáradalmakat és újult erővel veted bele magad munkába menet a városi közlekedésbe, akkor nincs ennél jobb hallgatnivaló a kocsiban. Laza kis dal, ami a reggeli fogmosás keserű utóízét és a kapkodva öltözés kínos emlékét is kitörli az elméből és míg a többiek bőszen anyáznak és nyomják a dudát a dugóban, addig én letekerem az ablakot, feltekerem a hangerőt és együtt üvöltöm Vörös Pistivel a "WhoTheFuckIsAlice"-osított refrént:
Ideges, ideges... Dehogy vagyok ideges!!!

CsiGabiGa