De szó szerint! Ennyi Skorpió tagot egyszerre még nem láttam a színpadon. Mert volt ugye az ős-Skorpió négy taggal (Frenreisz Károly, Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Fekete Gábor, akit később Németh Gábor váltott fel), volt az Új Skorpió trió felállásban Tátrai Tiborral és Papp Tamással, majd a (legújabb) Skorpió egy régi, egy Új Skorpió taggal (Szűcs Antal Gábor, Papp Tamás) és egy vadonatúj billentyűssel, a keletet (East) is megjárt Pálvölgyi Gézával. A 2000-es tabáni bulira, majd a 2010-es StarGardenre újra összeállt csapat egy teljesen egyedi, öttagú összeállításban lépett színpadra: Frenreisz Károly, Szűcs Antal Gábor, Tátrai Tibor, Pálvölgyi Géza, Németh Gábor. És őket most kiegészítette még a P. Mobiltól kölcsönkért Papp Gyula is! (Ami egyébként nagy dolog Schuszter Lóritól, ha kölcsönadta, és nem kirúgta, lévén, hogy ugyanebben az időben tartotta a P. Mobil is a 40 éves jubileumi koncertjét.)

40 éves tehát a Skorpió. Ebből a számból következik, hogy mi negyvenvalahány évesek voltunk a legfiatalabb közönség ezen a bulin. A magunkkal hozott tinédzserek látványosan unatkoztak a koncerten. Pedig nem volt ez rossz program. A pontban este nyolckor kezdődő műsor bemelegítésként egy korabeli videóval hozta hangulatba azt, aki nem itta még hangulatba magát. (Álljatok meg 1981-ben!)

Eztán jött az élő zenei kezdés a borzasztó "Mi vagyunk a Skorpió" dallal. Én nem is értem, miért kellett ezt a dalt megírni. Hiszen aki nem ismerte a zenekar első két megtestesülését, az a harmadiktól biztos nem lett rajongó. És a Status Quo stílusában fogant "Azt beszéli már az egész város (Hogy újra dübörög a banda)" a rádiók akkor még némi dallamosabb rockot azért lejátszani hajlandó szerkesztőinek hála rendesen "slágerizálódott". Ezután írni még egy hasonló témájú dalt "(Héj, hello!) Mi vagyunk a Skorpió" még übergagyibb stílusban nem volt a legjobb ötlet. De a legrosszabb ötlet az, hogy azóta minden koncertet ezzel kezdenek. Bár végül is csak hozzáállás kérdése: ha túl vagy az első 4 percen, már csak egyre jobb lesz a buli!

És valóban, amikor előkerült az első kislemezsláger, a "Szevasz, haver!", majd a "Vezess át az éjszakán", a "Rongylábkirály", a "Kelj fel jóember", beindult a hangulat, és még a "Miért kell elfelednem?" vagy a lemezen ki nem adott "Anyaszív" lassúbb ritmusai sem tudták megtörni a nosztalgia utazás lendületét. Aztán Pálvölgyi is kiment, hogy teret adjon Papp Gyuszkónak, aki végre kibontakoztathatta "Gerschwin Fantáziáját" (a "Rhapsody In Blue" témáira), és ekkor már senki sem bosszankodott a gyenge kezdésen. Főleg amidőn az "Elindulunk"-kal elindult az Új Skorpió blokk. Meglepetésre Tátrai Tibor sehol, de szerencsére Szűcs Antal Gábor sem fakezű, és láthatóan jól felkészült a másik gitáros dalaiból is. Kis pihenő a zenekarnak (és talán némi idő a szervezőknek, hogy előkerítsék az elveszett gitárost): Németh Gábor elnyomott egy dobszólót, ami olyan lett, mint maga a koncert: döcögős kezdés után zseniális folytatás. Néha egészen Cozy Powell szellemét éreztem vibrálni a kezeiben. És a végére előkerült Tibusz is, úgyhogy a "Vén koldus", a "Folyóparton ülve", a "De jó lenne, haver... (Ha leszállnál a csajomról)" már remek gitárpárbajokat hozott. Azt vettem észre, hogy Totya készült. Szinte egy az egyben elnyomta a lemezen hallható szólókat, illetve azok variációit, míg Tátrai válaszul imprózott valami teljesen eltérőt. Mégis Tibuszt ünnepelte a nép. Hja kérem, a "naccság" átka! Pedig Tátrai eléggé lézengett a színpadon, a ritmusgitárnál sokat "kamuzott", s csak a szólóknál tekerte fel a potméterét, de akkor meg túl hangosra. Szóval bűzlött a dolog a hakniszagtól! De ez csak egy emberre vonatkozott. A többiek láthatóan összepróbált társaságként muzsikáltak. Kár, hogy a keverős gyereket nem vonták bele a próbákba, mert sajnos sűrűn elkövette minden keverősök (szerintem) legnagyobb bűnét, hogy csak a gitárszóló második soránál vette észre, hogy feljebb kéne már keverni azt a fránya nyakas hangszert! A sok kamerából ítélve minimum TV felvétel, de talán koncert DVD is készül a műsorból. Lesz vele utómunka bőven!

A háttérben a kivetítőn korabeli koncert- és tévéfelvételek, régi fotók és a különböző korok Skorpió logói váltakoztak. Egy darabig próbálkoztam a logó alapján kitalálni, hogy melyik dal következik, de aztán rá kellett jönnöm, hogy abszolút következetlenül válogatta össze az anyagot a videófal szerkesztője. A másfél órás koncert nagyon hamar elröppent, mindenkinek volt hiányérzete. Hiszen ennyi időbe csak a legnagyobb slágerek fértek bele. Meg Karesz néhány személyes kedvence. Nem volt "Ünnepnap", "Rágógumi", "Száguldás", nem volt "Hej jóbarát", "Ne csináld a cirkuszt", de volt a ráadásban még "Azt beszéli már az egész város" és volt a "Dédapám" is. És amikor már némileg csalódottan elkezdett hazaszivárogni a tömeg (mert tömeg volt a Tabánban aznap, zöldet csak a fákon lehetett látni, a fűben nem volt egy talpalatnyi szabad hely), visszajöttek még egy ráadásra, és a szomorú smiley-ra hajló arcok azonnal felvidultak, amikor meghallották "A rohanás" kezdő hangjait. Méltó befejezés egy 40 éves jubileumi bulihoz! Ha hihetünk Karesz nyilatkozatainak, ezentúl sűrűbben láthatjuk őket élőben, mint az eddigi évi 1 fellépés. (Kezdésnek mindjárt itt az idei nyár, hiszen a Tabánban már a második koncertet adták a júliusi tihanyi fellépés után.) Bárcsak Tibusz is jobban a magáénak érezné ezt a formációt! Amíg a koncert videó elkészül, be kell érnünk ezzel a gyenge minőségű telefonos felvétellel, amin a koncertből nem sok látszik, de legalább a zene átjön rajta.

CsiGabiGa