Protest The Hero: Volition (2013)

protestTheHero.jpg
Kiadó:
Razor & Tie

Honlap:
www.protestthehero.ca

A bortól bolond gondolatai támadnak az embernek, a pálinkától viszont meg is csinálja azokat. Nem kell megijedni, ezúttal nem a borról lesz szó, csak ez a jópofa mondás jutott eszembe a kanadai progcore zenekarról. Nem kevés páleszt nyomhatnak, mert ők aztán meg is valósítják azokat a zenei értelemben vett őrültségeket, amiket kifundálnak. Bár az is lehet, nem szatmári szilvával dolgoznak, hanem valami mással...

De mondhatnám azt is, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Az amerikai filmekben gyakran látni ehhez hasonló jeleneteket: megfagy a levegő, mert a társaságban valaki politikailag nem korrekten viselkedik. - Ó, ő Kanadából jött... - rebegi a tökéletes testfelépítésű, vakító fogsorú szőke cica. Felszabadult kacagás – Ja, az más! -, és folytatódik a felszínes csevej. És tényleg, ezek a kanadaiak egy kicsit furcsák-mások, olyan csodabogarak, a muzsikában sem a fősodort követik. Lásd Voivod, Rush, Devin Townsed stb.

Ahhoz képest elég népszerűek. Nem is az a meglepő, ahogyan összeszedték a zsetont erre a lemezre – a rajongói finanszírozás nem akkora nóvum manapság -, hanem az, amilyen gyorsan. Ebből gondolom, hogy egy viszonylag masszív rajongótábor támogatja őket a háttérből – majd csekkolom január 26-án, ebből mekkora hányadot tesznek ki a magyar fanok. Nagyon kíváncsi vagyok az átlag életkorra is: ha a Leprous kapcsán azt írtam, nem vénnek való vidék, akkor ez a Protest The Hero esetén is – ha nem is hatványozottan, de - igaz. Hagyományos dalszerkezetekben és rocksablonokban gondolkodó aggastyánok számára meglehetősen megfoghatatlan, értelmezhetetlen a zenéjük, én azt gondom.

Őszinte leszek: hazudnék, ha azt mondanám, én, a lélekben örökifjú, bezzeg értem, mit akarnak ezek a suttyók, mert nem. Van olyan, hogy gőzöd sincs, mi történik körülötted és miért, de a hangulat elkap, mint székház-ostromnál a lendület az egyszeri Áfa körön kívüli vállalkozót. Valahogy így vagyok velük én: halvány fogalmam sincs mi a búbánatot akarnak ezek üzenni nekem a nyakatekert ritmizálásukkal és a nagy tekerésekkel, de a produkció tempója, kidolgozottsága, különlegessége sodor magával. Hová? Jelen esetben ez nem igazán fontos, csak élvezem a száguldást.

De nektek ennyi nem lesz elég, tudom. Küzdöttem is rendesen, hogy néhány értelmes gondolatot összekukázzak a fejemben magáról a muzsikáról, de nem ment. Meg kellett sasoljam, mit írtam róluk a legutóbb, és legnagyobb meglepetésemre nem teljesen hülyeség. Úgyhogy olvassátok el azt, mert most sem vagyok okosabb.

Kotta