Kiadó:
Polydor

Honlap:
www.yngwiemalmsteen.com

Napra pontosan, 1984. március 5-én, 30 éve (!!!) jelent meg Yngwie J. Malmsteen debütáló lemeze Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force címmel. Ha nincs ez a lemez, akkor valószínű, hogy ez a blog sincs, úgyhogy nem volt kérdés a megemlékezés. Elnézést a kissé morbidnak tűnő hasonlatért, de ez a lemez kicsit olyan a középkorú gitárbolondoknak, mint a legtöbb embernek 2001. szeptember 11.  A többség pontosan fel tudja idézni azt a napot, órát, amikor először meghallotta.

De hogy mindezt érzékeltessem is. 2008-ban készítettem interjút Alapi Istvánnal egy hódmezővásárhelyi Edda koncert előtt az öltözőben. Sok mindenről beszélgettünk, erről a lemezről a következőket mondta: "1984-ben hallottam először Göczey Zsuzsa 'Lemezbörze helyett' című műsorában. Egy Skodában ültünk éppen a billentyűsünkkel, amikor megszólalt az első lemez és arról a Far Beyond The Sun című szám. Összenéztünk és megálltunk az út szélén. Végighallgattuk, és azt mondtam: 'itt a világ vége'."

Igen, kb. ezt lehetett érezni. Az én személyes történetem is megvan, szintén ugyanez a Göczey műsor (nem lehetünk elég hálásak a szerkesztő asszonynak) volt a megismerés alapja, bár egy rövid idő alatt rommá lapozgatott német Metal Hammerből már ezt megelőzően ismertük a nevét. Sokat viszont nem vártunk, mert a kisméretű fekete-fehér kép alapján azt hittük, hogy Malmsteen egy csaj…

Tehát: vasárnap délután, "Lemezbörze helyett", kazetta bekészít, magnó-deck beállít (play+record+pause), pause felenged és elindul a Far Beyond The Sun… Uramisten, mi ez?.... Ezt most hogy? Nem, ezt így nem lehet… Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy ez a lemez végig fogja kísérni az életem. Azóta eltelt (elrohant) 30 év és a "Far Beyond The Sun" akárhol megszólal (na, nem rádióban, ott azóta sem szólalt meg) én libabőrös leszek. Itt kell megemlítsem barátilag, hogy Tartuffe Főszerkesztő Urat is e lemezzel sikerült kiszabadítanom az életre szóló zenei zsákutcát jelentő Depeche Mode (WTF!?)  őrületéből…

Semmi nem történik a világban, tehát a gitározásban sem, ok és előzmények nélkül. Malmsteen sem volt a Szíriuszról érkező küldött (bár ebben a tényben a műsor utáni sokkos állapotban még nem voltam teljesen biztos), hiszen Hendrix, Blackmore, és Uli Jon Roth munkássága (meglepetés fog érni bennünket, ha utóbbi gitáros 1979-ben rögzített "Still So Many Lives Away" dalának szólóját meghallgatjuk 02:15-től) kitörölhetetlen nyomott hagyott a Mesterben. Mindezeket ötvözte a klasszikus, főleg barokk zene iránti rajongásával és tulajdonképpen kész is recept. (Érdekes és nagyon is idevágó tanulmány Robert Walser dolgozata, a klasszikus zene és heavy metal kapcsolatáról). Ja, ha ez ilyen egyszerű lenne!

Malmsteen korszakos és ösztönös zseni, tanulhatatlan képességekkel. Azok többnyire csak kinevettetik magukat, akik a gyorsasága okán gépies, zenét a sebességnek alárendelő futóbolondnak tartják. Nem véletlen, hogy a legtöbb komolyan vehető zenész (Tátrai Tibusz pl. ezt mondta róla egy interjúban: "Azért a Malmsteent nem hagyom bántani. Ő az összes hülyeségével együtt egy olyan új színt hozott a gitározásba, hogy jó napot kívánok…") elismeri a muzikalitását, még akkor is, ha egyébként nem igazán kedveli személyét és dalait.

A '84-ben megjelent album új korszakot nyitott a gitározásban. Innentől kezdve jelentek meg egyre másra az instrumentális gitár albumok. Manapság egy stílus mellett lándzsát törni, majd azon idővel változtatni a keresleti igényekhez igazodva, gyakran csak egyszerű zenekari megbeszélés és elhatározás kérdése. Az úgynevezett neoklasszikus rock/metal nem tiszavirág életű fellángolás és divatirányzat volt, mint ahogy lényegénél fogva nem is lehetett az.  Aki ebbe a sorba kívánt beállni, annak már belépő szinten is minimum mindent alá kellett rendelni a végtelen gyakorlásnak. És ez még önmagában nem is volt elég. Nem véletlen, hogy Yngwie és a közvetlen nyomában érkező kortársak (Tony MacAlpine, Vinnie Moore, Paul Gilbert, Chris Impellitteri, Joey Tafolla, stb.) mai napig aktívak, a szakma kiválóságai, kimeríthetetlen, folyamatos inspirációt jelentenek évtizedek óta a következő nemzedékeknek. Mondhatjuk talán azt is, hogy a heavy metal zene, részben Malmsteennak köszönhetően, igazán értékes művészeti ággá fejlődött a '80-as években.

Yngwie J. Malmsteen  első lemeze szubjektíven nézve az egyik legragyogóbb ékköve a rocktörténelemnek, de abból semmiképpen nem engedek és kiközösítés terhe mellett várom el, hogy  objektíven is megkerülhetetlen alapvetésnek tekintsétek, akár kedvetekre való, akár nem.

Túrisas