Jaded Heart: Fight The System (2014)

Jaded heart.jpg

Kiadó:
Fastball Music

Honlapok:
www.jadedheart.de
facebook.com/jadedheartmusic

Így szeptember végére besűrűsödtek a dolgok, a zeneiparban is véget ért a nyári szünet. Ennek torkos zenehallgatóként, műkedvelőként nagyon örülök, de "kritikusként" a terhelés nyomasztó tud lenni, sőt, annak veszélye is fönnáll, hogy az emberfia felületes belehallgatások után mond nem kevésbé felületes ítéletet, így néhány hónap után, utólag kénytelen magyarázni a bizonyítványt. Szerencsére ez a Jaded Heart új lemeze esetében aligha fordulhat elő, hiszen könnyen emészthető, azonnal ható hard rock/power slágerek gyűjteménye, s amikor ezt kóstolgatom, egyszer sem érzem késztetését a számok közötti ugratásnak.

Ezeknek a németeknek különös érzékük van ahhoz, hogy rövid, velős, "könnyű heavy" slágereket, együtt éneklésre ösztönző rock himnuszokat írjanak, s úgy tűnik, ez a képességük egyre finomabbá, csiszoltabbá válik. Már a tavalyelőtti "Common Destiny" is nagyon szerethető kiadványnak bizonyult, a rendszer elleni küzdelmük azonban még látványosabb eredményt produkált. Ez valószínűleg annak az elegynek köszönhető, amit a technikás szólók és fogós dallamok mellett Johan Fahlberg hangorkánszerű éneke alkot. Ez a Svédországból igazolt filigrán óriás egyszerre tud Bruce Dickinson, Rob Halford és Andy B. Franck hangján énekelni, s ez nem kis dolog. Az album második nótájában (Control) a mostanában sűrűn foglalkoztatott Rick Altzi is énekel egyet, de nem sokat tud hozzátenni Fahlberg teljesítményéhez.

A "Fight The System" egyszerű, de jól kivitelezett és fülbemászó muzsika, amit hosszú, álmosító autóutakra vagy fékevesztett kerti partikra ajánlok. Nem kell sokat filózni rajta, csupán elkapni a hangulatot, élvezni a sodró lendületet, és még attól sem kell félni, hogy néhány gyengébb dal alatt megül a buli. Mondjuk a "deluxe" kiadás bónuszait kerülni kell, különösen a német nyelven énekelt "Polizisten"-t. Ettől eltekintve a lemez kategóriájában kiváló darab, iktatom is mindjárt a CD gyűjteményem germán szekciójába, a Voodoo Circle, az Eden's Curse és a Brainstorm mellé.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika