Liar Symphony: Before The End (2014)

Liar S.jpg

Honlapok:
www.liarsymphony.com
facebook.com/liarsymphony

Azt talán jó szem előtt tartani, hogy mi családi, szakmai és szociális elkötelezettségeink mellett, szabadidőnkben, anyagi ellenszolgáltatás nélkül (sőt, komoly saját befektetések árán) írogatjuk, gondozgatjuk ezt a blogot, míg mások esetleg zöldségeket termesztenek vagy állatokat tenyésztenek "okos" telefonjaikon. Gusztus kérdése... A lényeg, hogy néha tényleg nagyon fárasztó naprakésznek lenni (főleg, hogy mostanában csak mi ketten, Garael kollégával végzünk érdemi munkát), és még saját célkitűzéseinknek sem tudunk megfelelni, nemhogy egyes olvasói kéréseknek. Így gyülemlik föl a sok adósság, a teljesség igénye nélkül pl. Silent Call, Amaranthe, Pendragon, Rated X, Alogia... stb. Tartok tőle, hogy ezek nagy részével adósok is maradunk mindörökre.

Azért olykor-olykor belefér egy tök ismeretlen, nevesincs zenekar ismertetése, hiszen kezdettől fogva igyekeztünk esélyt adni az esélyteleneknek, és nem csak a mainstreamben úszkálni (úgy könnyű jelentős olvasottságot produkálni). Szóval, nem prédikálni akarok, de önkéntelenül is az a bibliai jelenet jut eszembe, amikor Krisztus ördögöt űz a gadarai megszállottból. Idézem: "Ekkor megkérdezte tőle: 'Mi a neved?' Az így válaszolt neki: 'Légió a nevem, mert sokan vagyunk'." (Mk 5,9) Valahogy így vagyok én a brazil metál csapatokkal: "Mi is a nevük? Kik is ezek? Fogalmam sincs; légió a nevük, mert sokan vannak."

A brazil zenei életet dicséri azonban, hogy bár tényleg sokan vannak, a mennyiség nem megy a minőség rovására. Európában tökéletesen ismeretlen - jóllehet, alapvetően európai stílusirányzatok által ihletett - bandák tömegében szállítják a jobbnál-jobb lemezeket. Nagyon komoly klubélet lehet arrafelé: caipirinha és prog-power muzsika, igazán ütős páros!!!

A Liar Symphony 2000 óta aktív, de még én is (aki folyamatosan kutakodom érdekességek, kuriózumok után az internet süllyesztőjében) most hallok róluk először. De remélem, nem utoljára! Ugyanis a brazil szakma minden jellegzetessége megtalálható itt: hatalmas, karcos torok, fogós dallamok, reszelős riffek és ügyes gitárszólók. Nem mondanám ugyan kiemelkedőnek a power metal műfajon, vagy akár a brazil szcénán belül, de azoknak, akik ezt a fajta muzsikát figyelemmel kísérik, szeretik, mindenképpen érdemes belehallgatni. Csak azt sajnálom, hogy ezeket a lemezeket (mint pl. Bad Salad, Maestrick, Seven Side Diamond, Anaxes stb.) gyakorlatilag lehetetlen fizikai valójukban beszerezni.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika