Kiadó:
BLP Music

Honlapok:
http://www.baltimoore.net
facebook.com/Baltimoore.official

Már előre jelzem, hogy ez a cikk nem lesz hosszú. Egyrészt, mert Kotta kolléga a tavalyi Baltimoore lemez kapcsán (Back For More) lényegében mindent elmondott, amit ezekről a svédekről, különösen az agytrösztről, Björn Lodinról tudni lehet és illik, másrészt, mert válogatás lemezekről olyan sokat nem lehet írni, főleg nem tényleges informatív értékkel. (Mondjuk az épp érdekelne, hogy miért egy az egyben ugyanazzal a borítóval jelentették meg, mint a tavalyi anyagot.)

Az ilyen retrospektív gyűjteményektől elvárhatóan az album elég hosszú, 18 dalt tartalmaz, és fölöleli a zenekar teljes, közel 30 éves pályafutását. Persze akad majd olyan rajongó, aki inkább ezt vagy azt a nótát szerette volna hallani, de nyilván lehetetlen mindenkinek a kedvére tenni. A lényeg, hogy a jelenlegi formáció vagy újrakeverte és remaszterelte a dalokat, vagy újonnan rögzítette őket, így a hangzás is teljesen egységes (azonos minőség, azonos hangerő).

Nem voltam soha igazán nagy Baltimoore fanatikus, Lodinra is akkor kezdtem odafigyelni, amikor valamilyen általam ismeretlen okból egy pár évig itt portyázott a vidékünkön mint a HARD zenekar frontembere. A magyar zenészekkel folytatott együttműködés azután véget ért, s azóta engem is kevésbé foglalkoztat az örökmozgó Lodin munkássága. Egy ilyen gyűjtemény azonban még az én fantáziámat is megmozgatta, hiszen az ilyesmi pont az olyanoknak való, mint én. Nincs egyetlen Baltimoore lemezem sem, de most úgy gondolom, ha ezt az egyet beszerzem, az nagyjából elég is lesz...

Tartuffe