Kiadó:
Inverse Records

Honlapok:
www.simulacrum.fi
facebook.com/simulacrumofficial

Jó szokásom újabb és újabb skandináv tehetségeket kikutatni. A fiatal finn zenészekből álló Simulacrumot is kerülgetem egy ideje, de új "concept" albumuk, a "Sky Divided" meghallgatása után már úgy éreztem, nem lehet elodázni a bemutatást. Főleg azóta figyelem őket, hogy egyik nagy kedvencem, az Adamantra leigazolta alapítójukat, billentyűsüket, legfőbb zeneszerzőjüket, Christian "Chrism" Pulkkinent.

A 2012-es debütáció (The Master And The Simulacrum) nem ragadott különösebben magával, így mindenképpen akartam nekik adni egy esélyt arra, hogy egy érettebb, kiforrottabb produkcióval levegyenek a lábamról. A borító bizalomgerjesztő, a hangzás bika (talán egy picit nyers), Chrism hangszeres kompetenciája, gazdag hangkép-teremtő ereje vitán fölül áll, de valahogy a dalok nem elég fogósak. Nyilván nem segít, hogy a frontember, Niklas Broman hangját nem tudom megszokni, főleg a magasabb hangoknál lesz nagyon izzadságszagú a mutatvány.

Aki a mellékelt klipes nótán túl fogódzót keres a stílust illetően, nagyjából olyan muzsikát várhat, mint amilyet már megszoktunk az ugyancsak turkui illetőségű Adamantrától, vagy a hasonlóképp honfitárs Winterborntól, esetleg Silent Voicestől. Igyekeztem megszeretni ezt az albumot (mindig is részrehajló voltam a finnekkel), de többszöri hallgatás után sem sikerült rákattani; talán az utolsó 15 perces záró tételt kivéve (A New Beginning). A kb. 62 perces játékidő legélvezetesebb pillanatai az instrumentális részek, de amint elkezdődik az ének, lehervad a lelkesedésem. Megítélésem szerint sem Broman hangja, sem a dallamok nem alkalmasak arra, hogy magasabb ligába juttassák őket. Sajnálom, mert az Adamantra kitűnő referencia volt...

Tartuffe