Kiadó:
Progressive Promotion Records

Honlapok:
www.ssttgd.de
facebook.com/ssttgd

Az együttes nyakatekert neve nem ígér semmi jót, bár mostanában mintha divatba jöttek volna az egész mondatos zenekar nevek (lásd pl. Between The Buried And Me). Első ránézésre én sem tudtam, hogy mit takarhat a furcsa elnevezés, azután némi utánaolvasással ki tudtam deríteni, hogy egy viszonylag régóta (2006) működő fiatal német progresszív rock formációról van szó, aminek a "Fetish" már a negyedik lemeze. Érik még meglepetések az embert. Bár az igazán nagy meglepetés még hátra volt! Kiderült, hogy a SSTTGD-ban gitározik az a Martin Schnella, akit a Flaming Row albumok okán (ITT és ITT) már halálra dicsértem!

Innentől nem lesz olyan nehéz belőni a SSTTGD stílusát, jóllehet tudatosan veszik semmibe a műfaji határokat, csapongó módon többször is képesek jazzből rockba, popból metálba váltani akár egy számon belül is - mondjuk a számok általában 10 perc fölöttiek. Szóval Martin Schnella a közös nevező, és a sokhangszeres zeneszerző projektjéhez nagyon hasonló muzsikát játszanak, ami talán még csapongóbb, kísérletezőbb és - sajnos - kevésbé metálos.

Ehhez a lemezhez kell jócskán türelem, sok hallgatás és komoly "interstiláris tolerancia", de érdemes rászánni az időt. Főleg olyanoknak ajánlom, akik szerették a '70-es évek nagy prog-rock legendáit: a Yest, a Genesist, de nyitottak a Spock's Beard-féle zenei megoldásokra, többszólamú vokálokra is. Nekem egy kicsit több dög, merészebb szólómunka még elfért volna ugyan, de a "Fetish" így is nagyon korrekt munka (amit nem mondhatunk el a botrányosan szar borítótervről).

Tartuffe