Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/MAGNUSKARLSSONSFREEFALL

Nagy bajban vagyok, mert Magnus Karlssont mi itt nagyon szeretjük, az Allen-Lande trilógiájával kitörölhetetlen érdemeket szerzett magának, s akkor még nem is beszéltünk a többi projektről (a számuk légió). Jó dalszerző, jó gitáros, jó énekes... soroljam még? A gond viszont az, hogy beleragadt egy szerepbe, egy stílusba és ez kezd kínosan sablonossá válni. "Kingdom Of Rock", tényleg? Mekkora klisé már!? Kb. akkora, mint az ötlet(telen)halmaz, amit tartalmaz. Phú, ez még rímel is...

Szerintem Karlsson egy keményen átmulatott éjszaka után, egy atom részegen mélyálomban áthorkolt fetrengést, vagy narkoleptikus rohamot követően is képes lenne ilyen dalokat írni. Ez neki már rutin, és a helyzet az, hogy ez sajnos érződik is rajta. Jó-jó, de nem maradandó. Hiába a vendégénekesek térdeket rogyasztó sora: Tony Martin, Joe Lynn Turner, Jorn Lande, Tony Harnell, David Readman, Rick Altzi stb. Ők hozzák is a kötelezőt.

Igazából nem tudok Karlssonra haragudni, a lemezre sem merném azt mondani, hogy szar (sőt!) Kifejezetten élvezetes, autó hi-fibe való rock-diszkó slágergyűjtemény, de valahogy nincs mélysége, magassága, szélessége, hosszúsága. Egyike azon Frontiers tucattermékeknek, amelyek igényesek ugyan, de legalább annyira felejthetők is. Már az első "szabadesés" megjelenésekor megjegyeztem, nem biztos, hogy Karlsson és a Frontiers szoros szimbiózisa hosszútávon és művészi értelemben jót tesz ennek az egyébként hihetetlenül tehetséges palinak. Merni kéne összekeverni a kártyákat, fölkavarni az állóvizet, dobni egy csavart labdát, hány sablonos üres frázist pufogtassak még el, kedves Magnus?

Tartuffe