Kiadó:
Cherry Red Records

Honlap:
facebook.com/Kyrbgrinder

Így január vége felé lassan arra is jut időm, hogy a tavalyról visszamaradt lemezeket újra meghallgassam párszor, és amennyiben egy anyag nem üti meg azt a bizonyos mércét, jöhet a jobb klikk + törlés kombó, ha viszont bármilyen szinten megérint, még akár recenzió is lehet belőle. Így járt a brit Kyrbgrinder tavalyi albuma, a "Chronicles Of A Dark Machine" is. A Thresholdból ismert ütős, Johanne James saját formációja (amelyben énekel is) 2010-ben már kapott nálunk esélyt a bemutatkozásra, a "Cold War Technology" című lemez kifejezetten tetszett, főleg Tom Caris gitáros miatt, aki egyfajta angol Victor Smolskiként nyűgözött le minket.

Már akkor megjegyeztem, hogy a bandában eredetileg (még a 2007-es debütáción) Aaron Waddingham pengetett, aki leváltottból most leváltóvá avanzsált. Bár Waddingham csavart, ötletes és kövér riffjei bámulatosak, szólóban nem érzem olyan erősnek, mint Tom Carist, ezért nem mondhatnám, hogy különösképpen örülök a változásnak.

A Kyrbgrinder egyébként tényleg egészen sajátos muzsikát játszik: leginkább power metalként írható le, de olykor a nyakatekert ritmizálások miatt progresszív színezete is van. Az egészet mégis Johanne James éneke teszi egyedivé, valahogy nem csak hangján, de dallamain is hallatszik, hogy fekete a srác (lásd: Taking Control) – olyan Living Colour-os az összhatás. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ki keverte, maszterelte az anyagot, de nagyon vadul, mégis természetesen szól, ezt a hangzást igazán meghonosíthatnák James anyabandájában, a Thresholdban is.

Nem állítom, hogy a többszörös végighallgatás közben egyszer sem feszengtem, de van itt néhány nóta, ami a két szigetről (Angliából és Dél-Amerikából) verekedés miatt kitiltott Fülig Jimmy precizitásával és erejével tudja állcsúcson találni az embert: ilyen pl. a "Captain America" vagy az "Oxygen".

Tartuffe