Kiadó:
Metalville

Honlap:
facebook.com/povertysnocrime

Bevallom férfiasan, nem sokkal tudok többet a német Poverty's No Crime-ról annál, hogy progresszív metált játszanak (eddig nagyon rendben!), jó németekhez méltóan kicsit kockák zeneileg (mint pl. a Dante, vagy az Ivanhoe) és a korábbi lemezeikkel van teli egyes médiaboltokban a "999 forint" föliratú akciós fémkosár. Valljuk be, ez nem valami sok és nem is igazán szívderítő információ. Ezt szeretném – mit több: akarom! – orvosolni a legújabb lemezükről írott jelen recenzióval.

A zenekar elvileg a '90-es évek legeleje óta aktív, az eddig eltelt több, mint két évtized alatt mindössze hat lemezt adtak ki, a legutolsót (Save My Soul) 2007-ben, majdnem tíz éve. A "Spiral Of Fear"-re tehát alaposan rákészültek. Ez a lemezt hallgatva gyorsan ki is derül, hiszen egy frissebb, érettebb, tetszetősebb anyagot sikerült piacra dobniuk minden modern igényt kielégítő hangzással és javarészt élvezetes, jól fölépített szerzeményekkel. Nem állítom, hogy főnix madárként szárnyalnak és most valami olyat csináltak, ami az előéletüktől élesen különválik, de azt igen, hogy ha ezt a lemezt meglátnám a boltokban 999 forintért, vagy akár a duplájáért, akkor gyors, öles léptekkel, valamint széles vigyorral sietnék vele a kasszához.

Marco Ahrens gitáros ugyan nem káprázatos húrnyűvő a Steve Vai-fajtából és Jörg Springhub billentyűs munkájáért, hangzásáért sem vagyok oda, de pl. a "The Fifth Element" című instrumentális szerzeményben megmutatják, hogy ettől a dolog még működőképes. Az 55 perces album  nyolc középhosszú, lassan építkező és többnyire lassabb tempójú nótát tartalmaz, és véleményem szerint a második felére – az előbb említett instrumentális szám után – kicsit megül. Kár érte. Lehetett volna belőle egy Appearance Of Nothing kaliberű meglepetés, de azért így is simán volt vele egy kellemes félórám.

Tartuffe