Jonas Lindberg & The Others: Pathfinder (2016)

y_67.jpg

Kiadó:
ModeMusic

Honlapok:
www.lindbergmusic.com
facebook.com/jonaslindbergotherside
jonaslindbergtheotherside.bandcamp.com

Íme, a bizonyíték, hogy az alkalmi trollkodások ellenére van értelme engedélyezni a kommenteket oldalunkon. Kialakult itt egy kis "virtuális közösség" olyan zenerajongókból, akik igényes zenék után kutatnak a szájbertérben, és "találmányaikat" előszeretettel ajánlgatják hasonszőrű sorstársaiknak. Nagyjából a blog létrehozásának is ez volt a fő motivációja. Nincs persze tökéletes egyetértés (miért is lenne?), de azt, hogy Jonas Lindberg első teljes stúdióalbuma most terítékre kerül, nagyjából lesliedawn nevű olvasónknak köszönhetjük. Már vagy két hete kerülgettem az ígéretes, de első "ránézésre" nem túl karakteres anyagot, végül egy kommentben érkezett "oldalba bökés" elégnek bizonyult arra, hogy lustaságomat és – őszintén szólva teljesen alaptalan – érdektelenségemet legyőzzem.

Ez a Lindberg gyerek (mert hozzám képest tényleg az) végtelenül tehetséges, sok-hangszeres, vájt fülű viking Stockholmból, aki gyakorlatilag óvodás kora óta a progresszív rock szerelmese, és két lazább, AOR-osabb EP után elhatározta, elkészíti barátaival azt a lemezt, amit mindig is szeretett volna: A Spock's Beard, a The Flower Kings és Sting által kitaposott csapáson haladva szerez magának nevet a szakmában. Azt kell mondjam, Lindberg jó helyre született, mert "szűk" régiójában olyan legendás csapatok alkotnak ebben a műfajban, mint a Kaipa, Karmakanic, Hasse Fröberg & Music Companion, Astrakhan, Magic Pie, A.C.T és sorolhatnám még. Ezzel lényegében be is lőttem, hogy Jónásunktól és a többiektől milyen muzsikát várhatunk.

Bevallom, többek között azért is halogattam a "Pathfinder" kiértékelését, mert az első belehallgatáskor nem igazán tetszett Jonas Sundqvist énekes hangja. Egyszer Steve Millerre, máskor Stingre emlékeztetett, ami kicsit furának hatott ebben a közegben. Azután megszoktam a dolgot, különösen, amikor rájöttem, hogy a stinges beütés nagyon is szándékos: a címadó és a "Leaving The World Behind" pl. már-már kényelmetlenül szorosan igazodik a "Fullánk" stílusához. Még szerencse, hogy hatalmas rajongója vagyok.

A közel egy órás, nyolc tételből álló lemez kiválóan szól, és a fiatal zenészek teljesítményét is illik szépen megsüvegelni. Ami engem illet, az egyetlen kritikai észrevételem az, hogy talán koncepciójában még nem százalékig kiforrott a dolog, persze a stílusok, hatások örvénylő kavarodása ebben a műfajban egyáltalán nem szokatlan.

A lemez egyébként magánkiadásban jelent meg, Lindberg saját cégének, a ModeMusicnak kezelésében. Remélem, a közeljövőben valami komoly kiadó fölfigyel majd ezekre a srácokra; igazán megérdemlik. Addig is (sajnos), a CD-t teljes fizikai valójában csak a muzsikus honlapjáról lehet megrendelni borsos, 18 Euro + postaköltség áron. Hogy szegény Robin Williams-et idézzem a "Mork & Mindy" című sorozatból: Shazbat!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika