Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.prettymaids.dk
facebook.com/prettymaids

Sokak szerint a klasszikus power metal szavatossága lejárt, a műfaj visszavonult Európa északi területeire, ahol néhány öregfiú és pár fiatal epigon tartja – úgy, ahogy – életben. Ebben van valami. A műfaj jellegzetes stíluselemei, markerei nyilván egy behatárolt eszköztárból valók, így egy idő után elkerülhetetlen a sablonosság, és az állandó nyomás az "új", "egyéni", "szokatlan", "meglepő" és "eredeti" felé fölemészti még a legnagyobb tehetségeket is – vagy egyszerűen csak túllép rajtuk az idő (értsd: a zeneipar profitját lenyúlók által diktált közízlés). Most nem kezdem el a régi mantrát, miszerint önmagában az "új", "egyéni", "szokatlan", "meglepő" és "eredeti" nem érték, sőt, ha valami jó (még ha ódivatú is, mint a kvázi éhen halt és közpénzen eltemetett Vivaldi zenéje), az akkor is jó, ha a divat csélcsap szelei tartósan más irányba fordultak.

Ezt csak azért bocsátottam előre, mert a közel 40 éve aktív dán csapat, a "Csinos Hölgyek" szerintem manapság jobbak, mint valaha. Persze már hallom is az okosokat, hogy a Pretty Maids valójában nem is power metal. Hááát, szerintem meg leginkább az, méghozzá a tipikusan európai válfajból, bár tény, hogy amúgy hard rockosan egy kicsit ki is lóg a kategóriából. Mindenesetre, ha a Masterplan, Tears Of Anger, Trail Of Murder, Lords Of Black stb. power metal, akkor a maga módján a mai Pretty Maids is az (csak meg kell hallgatni pl. a "Sickening" című dalt erről a lemezről).

El kell ismerni, hogy a dán öregfiúk muzsikájában mostanában történt némi ráncfelvarrás, néhány kozmetikai jellegű beavatkozás, de lényegében ugyanazt a meghökkentően dallamos európai heavy/power muzsikát tolják, amit a '80-as években. Az ő karrierjük a megalkuvást nem ismerő önazonosság élő példája, még akkor is, ha az együttes névválasztásának könnyed iróniája az idő kegyetlen múlásával immáron egyenesen a groteszkbe fordult – ehhez elég a csatolt klipet megtekinteni.

Na, nem is azért szeretjük őket, mert "csinosak", hanem mert jó zenészek és még jobb dalszerzők. Ez a képességük nem is párolgott el, mint mondottam, manapság még jobban is teljesítenek, mint a hőskorban. A "Motherland" pl. nagyon bejött annak idején, de a modern hangzással újra rögzített "best of" gyűjtemény, a "Louder Than Ever" is gyorsan beépült a CD-gyűjteményembe. Számomra érthetetlen, hogy az átütő siker annak idején miért kerülte el őket, valamint szomorúan veszem tudomásul, hogy a bomba forma ellenére ma már nyilván nem is fogja őket megtalálni.

A "királycsináláshoz" viszont vitathatatlanul értenek: ez a lemez ugyanis újfent meggyőzött arról, hogy Dánia tényleg alkotmányos monarchia, csakhogy a trónon nem az eredetileg német (Schleswig-Holstein-i) származású Glücksburgok ülnek, hanem Ronnie Atkins (lásd még: Nordic Union) és társai. A "Kingmaker" nem túl hosszú album, de kár lett volna tovább nyújtani, mert a végére így is megereszkedik egy kicsit. Viszont az általam "virtuálisan" beszerzett japán kiadáson szerepel a címadó és a "Humanize Me" hosszított (extended) változata, s ezek nekem jobban tetszenek, mert kevésbé nyirbálta meg őket a Frontiers kiadó "lényegre törő" hozzáállása (ha érted, mire gondolok...). Akinek tetszett a "Motherland", különösebb gondolkodás, vagy habozás nélkül siessen beszerezni ezt az albumot is.

Tartuffe