Kiadó:
Eagle Rock Entertainment

Honlapok:
www.slipknot1.com
facebook.com/slipknot

Aktuálisabbak, naprakészebbek aligha lehetnénk, a DVD két napja van a polcokon, amelyekből egyet már le is vettem magamnak. Afféle "must" volt nekem ez a megjelenés, hiszen, ha audio-formátumban nem vagyok egy kimondott Slipknot-gyűjtő, a vizuális anyagaik (koncertjeik) viszont nagy kedvencek. A "Disasterpiece" a maga nyomasztó zsigeri gonoszságával is egy nagy élmény, de tény, hogy ott azért nekem egy teljes koncert már kicsit sok a jóból, illetve a rosszból (az tényleg rombolja a lelkem, pedig…). A "(Sick)nesses" százezres nézőszámmal megtámogatott Download Fesztiválos előadása viszont tökéletes, köszönhetően annak, hogy az "All Hope Is Gone" dalainak dallamosabb megközelítése inkább nekem szóltak.

Most pedig tényleg csúcsra járatták a show-t, ennél sokkal többet nem nagyon adhat látványban egy koncert DVD. Mexikó, Knotfest, látványos színpadkép, fényekkel, piróval, brutális tömeg, és mint tudjuk, arrafelé nem csendben, fegyelmezetten, félmosollyal és karbafont kézzel, egyhelyben állva (mint én...) élvezik a koncerteket a rajongók, hanem a legteljesebb mértékben adják át magukat az élménynek. Végig megőrülés van.

A zenekarra sem lehet sok rosszat mondani. Mára a Slipknot egy tökéletes profi gépezet, egy személyes tragédiától sem mentes, de úgy tűnik, ezzel együtt is elpusztíthatatlan intézmény, ahol ugyan spontán kevés dolog történik a színpadon, de a pénzéért mindenkinek jár a jól megkoreografált, látványos színházi előadás, színpadképpel, kecskefejjel, ördögfejjel és a jól ismert szereplőkkel, akik mára lehet, hogy a könnyített uniformisoknak/maszkoknak köszönhetően nem a végkimerülés határán (lásd hányás – "Disastepiece" DVD) hagyják el a színpadot, de hogy részükről sincs elspórolva semmi, az egészen bizonyos. Egy színpad mögötti közös összeborulós ráhangolódás után kijönnek és az első perctől az utolsóig igyekeznek kitaposni a mexikói rajongók belét is, amúgy barátilag. Mindenki szem a láncban és ki-ki teszi a magáét, hergeli a közönséget, húzogatja a manócska-orrát, hajigálja a fémhordókat, stb., de Corey Taylor azért nem véletlen lett az egyik legjobb frontember a világon. Ha odaér a show, egyetlen gesztusára hallgatnak el, majd ordítanak, térdelnek és ugrálnak százezren.

Jó dalok nélkül persze aligha működhetne ez az egész. A Slipknot (a külsőségektől most kivételesen eltekintve) kitalált egy brutális, ipari groove-okon nyugvó saját hangzásvilágot, amit idővel dallamokkal, sőt szólókkal(!!!) némileg felpuhítottak, de sebaj, nálam és még sokmillió embernél betalált. Remek dalok ezek bizony még akkor is, ha unplugged formában nem csillognának igazán. Extra (a különbőző audio-opciókat leszámítva) az égvilágon semmi, de ez engem nem nagyon érdekel. Koncertfilmet vettem, annak meg 10/10.

Túrisas

Mentés

Mentés

Mentés