Aki régóta követi blogunkat, tudja, hogy előszeretettel foglalkozunk skandináv progresszív rock bandákkal, muzsikusokkal. Annak idején idehaza elsőként hívtuk föl a figyelmet a svéd Astrakhan együttesre, akiknek eddig két lemeze jelent meg: "Restrospective" (2013) és "Adrenaline Kiss" (2016). Mi természetesen mindkettőről írtunk recenziót, most pedig – elég furcsa körülmények között – sikerült elérnünk a formáció bőgősét, egyik legfőbb zeneszerzőjét, Per Schelandert, aki készségesen válaszolt néhány kérdésünkre.

Még 2016-ban játszottál Magyarországon a Royal Hunttal (április 3, A38), és megkerestél minket facebookon, hogy a debütáló lemezetekről írott pozitív kritika alapján szívesen beszélgetnél velünk a második albumotokról is. Sajnos – kizárólag a mi hibánkból – nem jött össze az interjú, de most szerencsére bepótolhatjuk, ami akkor elmaradt. Viszont nagyon furdalja az oldalunkat, hogy egyáltalán honnan hallottál a mi oldalunkról, a kritikánkról, és egyáltalán hogyan fordítottátok le a magyar szöveget?

Azt hiszem, csak keresgéltem a visszajelzéseket az interneten. Ha kis előadó vagy, kis kiadónál, akkor bizony aktivizálnod kell magad azon túl is, hogy megírod a zenét és koncerteket adsz. A Google fordítóval próbáltam lefordítani, de nem volt túl sok értelme; annyit azonban kihámoztam belőle, hogy tetszett nektek a lemez. A Google-nak alighanem túl kemény dió a magyar nyelv, néhány mondat elképesztően fura volt! Emlékszem, eszembe is jutott a klasszikus Monty Python jelenet az angol-magyar társalgási szótárról. :))

Akkoriban (2016-ban) jelent meg a második albumotok, az "Adrenaline Kiss". Milyen volt a lemez megítélése?

Az első héten a svéd hard rock toplista 9. helyéig jutott az "Adrenaline Kiss". Nagyon jók voltak a kritikai visszajelzések, sőt a svéd DPRP rock magazin és a francia Music Waves szerint benne volt 2016 10 legjobb albumában. Az elmúlt években több együttessel játszottam, és mindegyiket szerették a kritikusok. Ez nagyon jólesik, mert ez azt jelenti, hogy elértem, amit a zenében fontosnak tartok: hogy valamiképpen személyessé és egyénivé tegyem. Nem látom be, mi értelme annak, ha valaki olyan zenét csinál, ami egy már létező muzsikának egyszerű másolata. Ha a mai rock szcéna egy-egy albumába belehallgatok, nagyjából 40 másodperc múlva kikapcsolom, mert általában ennyi elég ahhoz, hogy fölfedezzem a manapság divatos hangzást: nagy, hangos, rétegzett, mély hangokkal telített. Ezt hallani a lemezek 90 százalékán, és amikor rákezd az énekes, rájössz, hogy nagyon kevés egyéniség van benne. Nyilván "jól" szól, de mi a franc az értelme a "jó" hangzásnak, ha nem egyedi, nem a tiéd. Mi az Astrakhannal arra törekszünk, hogy egy teljesen személyes dallamnyelvet beszéljünk, ne csak hangosak legyünk, hanem egyediek is.

A szokásos, megkerülhetetlen kérdés: kik voltak rátok leginkább hatással? Te és a fivéred vagytok a dalszerzők, milyen zenét hallgattok általában?

A helyzet az, hogy leginkább egyházi énekeken, himnuszokon nőttünk föl, mert édesanyám volt a templomunk orgonistája. Mostanában már nagyon szerteágazó az ízlésünk, de mindkettőnk elsősorban a klasszikus dalszerzői vénát keresi a muzsikában. Jörgen rá van kattanva Steven Wilsonra és más hasonlóan elvont zenékre. Az utóbbi években én rengeteget hallgattam Alison Krausst – aki nagyon messze áll a progresszív és rock muzsikától! A 2017-es év folyamán sokat hallgattam egy svéd Kent nevű bandát is. Egyébként mindketten szeretjük a rock igazi klasszikusait, mint pl. a Rainbow, Led Zeppelin, Deep Purple, de minden olyan banda hatást tud gyakorolni ránk, akik egyéni hangot keresnek. Ami a mai rock zenéket illeti, az egyetlen igazán érdekes csapatnak a The Von Hertzen Brotherst találom.

A skandináv országokban hosszú és gazdag történelme van a progresszív rock műfajnak: Kaipa, The Flower Kings, Karmakanic, Hasse Fröberg stb. Ezek a csapatok a '70-es évek óta megteremtettek egy sajátos hangzást és stílust. Hogyan pozicionálnád magatokat ezekhez a formációkhoz képest?

Igazad van, ezeknek a csapatoknak különleges, egyedi hangzásuk van, és az is látható, hogy az általad említett formációkban sok a közös muzsikus. Játszottunk egy színpadon pl. Hasse Fröberg projektjével a 2015-ös Swedish Prog Festen, és azonnal beleszerelmesedtem a "Genius" című nótájukba. Az is nyilvánvaló, hogy ezekhez a bandákhoz hasonlóan az Astrakhan is egy lágyabb tónust képvisel a zene és a produkció területén. Nem tudnám megmondani pontosan hova helyezném magunkat hozzájuk képest, de az biztos, hogy hatalmas megtiszteltetés, ha ilyen óriási bandákkal és kiváló zenészekkel együtt emlegetnek bennünket. Nagyon régen, kb. 18 éve a Kaipa dobosa (Morgan Ågren) volt az akkori bandám ügynöke és képviselője. Volt néhány föllépésünk New Yorkban és nagyon élveztük, de azóta nem találkoztunk.

Mi Marcus Jidell gitáros státusza a bandában? Lesz valaha fix gitárosotok?

Marcust manapság nagyon lefoglalja az Avatarium, így keresnünk kellett egy új gitárost, és azonnal Johan Hallgrenre esett a választásunk. Nagyon hiányzott, mióta kiléptem a Pain Of Salvationből. Éppen nem volt semmi különleges elfoglaltsága, így örömmel csatlakozott hozzánk. Most épp visszakerült a Pain Of Salvationbe, de velünk is sokat játszik. Nagyon elfoglalt lett…

Úgy hallottam, terveztek néhány különleges föllépést Finnországban, ahol az egész Jézus Krisztus Szupersztárt eljátszátok koncerten. Honnan jött az ötlet?

A koncertjeinken nem volt ritka, hogy a ráadásban eljátszottuk a "Gethsemane"-t. Nagyon szeretjük Webbernek ezt a darabját, és Alex Lycke, az énekesünk jó kapcsolatokat ápolt néhány színházzal. Az Astrakhan soha sem a megszokott, jól bejáratott dolgokról szólt. Iszonyúan elfoglalt muzsikusok vagyunk, de nagyon szeretünk együtt zenélni. Meg akartuk törni a zeneszerzés, lemezkiadás, turnézás rutinját. Már kezdettől fogva világos volt, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárba vissza akartuk csempészni az igazi rock hangzást, és rock bandaként akartuk előadni a darabot. Fölvetettük az ötletet néhány színháznak, és kapva kaptak az alkalmon – hiszen ezt a musicalt egy rockbandának kell előadnia! Négy színházat foglaltunk le és a jegyek már el is fogytak! A Candlemass énekese, Mats Levén is elkísér bennünket. Ő Júdás szerepét énekli, Alex pedig Jézusét. Mivel Johan Hallgren gitáros énekesnek is kiváló, ő lesz Pilátus. Ezek rock koncertek lesznek igazi, puccos színházakban. Közben már néhány fesztivál is megkeresett minket azzal, hogy nem vállalnánk-e föllépést ezzel a darabbal. Ha ez megvalósul, akár több énekes bevonásáról is szó lehet…

Lesz-e új lemezetek a közeljövőben? Mik a terveitek?

Miután letudtuk ezeket a színházi koncerteket, nekiállunk az új anyagnak. Kb. 10-15 dalunk vár arra, hogy végleges formát kapjon. Az új anyag tempósabb, pörgősebb lesz, és a dalok közt lesz majd néhány nagyon hosszú is.

Tudtok arról, hogy a kanadai Vanvouverben is létezik egy rock/metal banda Astrakhan néven? Nem volt ebből még kellemetlenségetek?

Igen, tudunk róla, de nem valami aktívak, és eddig nem merült föl semmilyen probléma.

Köszönjük Per, minden jót kívánunk!