Kiadó:
Eagle Rock

Honlapok:
www.styxworld.com
facebook.com/styxtheband

Az Eagle Rock kiadó és a CDPince jóvoltából most lehetőségem nyílik arra, hogy a The Doobie Brothers után egy újabb mifelénk kevéssé ismert és még kevésbé megbecsült amerikai csapatot fényezzek a gyanútlan olvasók előtt (lesznek vagy hatan!). Ez nem az első alkalom; részletes betekintést nyújtott a banda történetébe a "One With Everything" DVD-jükről írt lelkes recenzióm, sőt, azóta jelentkeztek egy vadonat új stúdióalbummal is (The Mission, 2017), ami kifejezetten – még modern mércével vizsgálva is – jól sikerült. A bulit Memphisben, a gyönyörű Orpheum Theaterben rögzítették 11 HD kamerával. A látvány teljesen rendben is van; sok reflektor és egy hatalmas kivetítő emeli a monstre esemény fényét.

A koncert érdekessége – mit érdekessége! különlegessége! –, hogy nem egy szokványos best of műsort hallhatunk, hanem egy tematikus előadást, melynek fókuszában a banda két legendás, tripla-platinum lemeze áll, amelyek annak idején heteket töltöttek a U. S. Billboard 200 lista 6. helyén. Természetesen a "The Grand Illuson" (1977) és a "Pieces Of Eight" (1978) albumokról van szó, az ún. Dennis DeYoung korszak csúcsteljesítményeiről, amelyek annak idején a csillagokig repítették a csapatot (ha nem is a mi kontinensünkön).

Bár ezek a dalok örökzöldek és ma is simán megállják a helyüket, valójában nosztalgia-műsorról van szó, amit a hallgatóság összetétele is alátámaszt. Mit mondjak? Kevesen vannak negyven alatt... Nyilván nekik szól az is, hogy Tommy Shaw – amikor az egykori bakelit albumok A vagy B oldalának végére érnek – megkérdezi a közönségtől, hogy akkor most mi a teendő. A nézők teli torokból kiabálják: "Fordítsd meg!" A telefonról vagy Spotifyról digitális fájlokat hallgató fiatal generációból sokan talán azt sem tudják, miről van szó.

Nekem – öreg, sokat látott-hallott rókának – a legfontosabb tanulság ez: aki nem ismeri a történelmet, az gyökértelenül sodródva az áramlatokkal sok-sok elkerülhető hibába fut bele (pl. az önteltségbe), és ez igaz a rocktörténelemre is. Nekem identitástudatot, fogódzót, fix tájékozódási pontot, alázatot ad, hogy ismerem ezeket a lemezeket. Ráadásul ezek az albumok tényleg klasszikusok, most is működnek, s egyúttal bebizonyítják azt is, hogy a Styx nyálas AOR formációként való kezelése, netán elutasítása teljesen téves hozzáállás. Ezen a DVD-n, kérem szépen, történelmi igazságszolgáltatás folyik...

Tartuffe