Kiadó:
Baze/Dr. Music Records

Honlapok:
www.t-eve.com
facebook.com/Tomorrows.Eve.official

Az elmúlt kb. 10 év nem volt igazán kegyes a progresszív metál műfajhoz. A zászlóshajóként egykor élen haladó Dream Theater ma már csak halovány árnyéka önmagának, az egész színtér elvékonyodni, elfáradni látszik, miközben egy-két kivétellel olcsó és középszerű epigonok próbálnak az óriások által egykor fölkorbácsolt, ma már egyre erőtlenebb sodrású, habot alig verő hullámokon lovagolni. Talán éppen ez volt az oka a német Tomorrow's Eve egy teljes évtizedig húzódó hallgatásának (legutolsó lemezük ugyanis 2008-ban jelent meg), de lehet, hogy más, egyéni problémák, vagy éppen a kreatív energiák elapadása hátráltatta őket. Akárhogy is, nagyon örülök annak, hogy túl vannak a válságon!

10 év hosszú idő, s ezalatt simán elpilledhet, berozsdásodhat egy inaktivitásba süllyedt banda. Nos, ennek a német proggerek esetében nyomát sem találjuk. Sőt, még friss vérrel is képesek voltak fölpezsdíteni a zenei vitalitásukat. A teljes ritmusszekció kicserélődött és nem is akárkikkel vették föl a jó csillagzat alatt született "Mirror Of Creation" szériájuk harmadik etapját (a második részről annak idején mi is írtunk laudációt). John Macaluso dobos (Yngwie Malmsteen, Ark, TNT) és Mike LePond bőgős (Symphony X) olyan feszes, kemény alapokat biztosítanak ehhez a visszatéréshez, hogy azt öröm hallgatni.

Persze ez a banda mindig is Rainer Grund gitáros és Oliver Schwickert billentyűs szerzőpárosáról szólt, akik úgy komponálnak és játszanak agyas, komoly technikai fölkészültséget követelő progresszív muzsikát, hogy közben minden fölösleges magamutogatástól, végletes kérkedéstől mentesek. A 2006-os lemez recenziójában írtam: "Ezek a srácok dalokban, sőt koncepcionálisan egységes albumokban gondolkoznak. Az eredmény pedig egy nagyon élvezhető, intelligens, atmoszférikus muzsika, amiben én az amerikai és európai progresszív műfaj-irányzatok szerencsés ötvözetét vélem fölfedezni." Ennek valóban eklatáns példája az Ikarusz-projekt, azon belül pl. a súlyosságában is fülbemászó "Dream Within A Dream".

Ez persze nagyon nem pihe-puha, lájtos muzsika, sokszor és elszántan kell nekifutni, de már most, néhány hallgatás után érzem, hogy nagyon ütős anyag született, ami talán még egységesebb, dallamosabb is az elődeinél. Mindig nagyon tudok lelkesedni egy jól sikerült visszatéréstől, és ez ízig-vérig az. Olyannyira, hogy a progresszív kategóriában nyugodt szívvel merem a zseniális tavalyi Ayreon mellé tenni, és egyelőre idén – a kilátások szintjén – csak a türelmetlenül várt Teramaze fogja biztosan überelni (no meg az új Spock's Beard). Ezt a műfajt, kérem szépen, mindaddig mafla dolog temetni, amíg – ha ritkán is – ilyen életjeleket képes adni magáról.

Tartuffe