Kiadó:
Gentle Art of Music/Soulfood

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Hoppá, hoppá, hoppá! A kiadók tövig nyomták a gázt, hogy mielőtt visszavonulnának egy rövidke nyári szünidőre, még gyorsan ellássanak bennünket néhány jó kis hallgatnivalóval. Panaszról szó sincs, csak azt próbálom némileg izgatottan elmagyarázni, hogy a meghajtómon hirtelen több ígéretes lemez is várja a kritikai értékelést. Ezek között alaposan meglepett a német prog-rock kedvenc, a Subsignal új albuma, mert fogalmam sem volt, hogy új anyag várható tőlük. Miközben én már azt hittem, közel vannak ahhoz, hogy földbe álljanak, ők szépen csendben új kiadóhoz igazoltak és megírtak egy lemezre való nótát. Soha rosszabb meglepetést!

Az új kiadó nem más, mint az egykor Pink Floyd tribute bandaként induló RPWL saját cége, a Gentle Art of Music, melynek élén az RPWL énekese, Yogi Lang áll. Ő is producerelte a Subsignal új albumát Kalle Wallnerrel közösen. Ez a környezetváltozás kifejezetten jót tett bandának, hiszen a "La Muerta" a Subsignal eddigi legemészthetőbb, legrockosabb, legmagabiztosabb lemeze lett. Markus Steffen gitáros-zenekarvezető is azt nyilatkozta: úgy érezték, néha kevesebb több, ezért nem az eddigi epikus hangvételű, lassan építkező koncepcionális sémát követték, hanem önálló dalokban, egymástól független, kerek kis szerzeményekben gondolkodtak. Ilyen értelemben a "La Muerta" zenei ellenpontozása a legutóbbi, 2015-ös "The Beacons Of Somewhere Sometime"-nak.

Az új anyag tényleg élettelibb, szellősebb, rockosabb, de egyúttal emészthetőbb lett elődeinél, még a szólóban nem éppen brillírozó Steffen is többet mutat magából. Arno Menses énekes továbbra is garancia a kellemes Yes és Marillion áthallásokra. A Subsignal létezése már önmagában véve is egyféle anomália, hiszen a döbbenetesen tehetséges Sieges Even – mint közvetlen előd és ősminta – sem tudott fönnmaradni. A tény, hogy ezek a srácok, ezzel a nem éppen rádióbarát zenével közel 10 éve működnek, sőt bizonyos értelemben még megújulásra is képesek, egészen káprázatos. Ami viszont még engem, vérbeli szurkolót is váratlanul ért, hogy a nyálas, zongorás, csajos duettes "Some Kind Of Drowning" is nagyon bejön...

Tartuffe