Kiadó:
EDGE/HMP

Honlap:
facebook.com/MytraOfficial

Nem mindig kifizetődő egy recenzió megírása előtt alaposan szétnézni, hogy más kritikusok milyen véleménnyel vannak a megjelenésről. Egyrészt befolyásolhatja az embert (bár ötleteket is adhat), másrészt előállhat az a helyzet, mint például jelen esetben, hogy olyasmit olvasok, amivel az utolsó betűig mélységesen egyetértek. Na, ilyenkor mi a teendő, mondjam el még egyszer ugyanazt, linkeljem be a cikket azzal a fölirattal, hogy csatlakozom az előttem szólóhoz? Ez nagyon megúszós eljárás lenne, és az olvasó joggal háborodna föl a munkakerülő kritikus tunyaságán...

Pedig éppen ez a helyzet állt elő: megvettem a Hammer magazint, többek között éppen azért, mert mellékletben megkaptam hozzá a kazincbarcikai Mytra legújabb nagylemezét, elolvastam benne Uzseka Norbert recenzióját és azt mondtam magamban: egészen pontosan ezt gondolom én is, ehhez mit tehetnék még hozzá? Mi a teendő? Jöhet a jó öreg copy+paste? Hogy Lady Gagát idézzem: Scheiße!

Azután átolvastam a 2014-es "Beta" albumról írt cikkemet, hogy ihletet merítsek belőle. Már ott is megemlítettem, hogy jelentős minőségbeli ugrást jelentett a csapatnak, hogy elhagyva a teljes instrumentalitást Hocza Viktória billentyűst mikrofon mögé állították. Már akkor tanácsoltam, hogy Viktória (és bájos női orgánuma) mellé jó lenne egy férfi hang, amelyik alkalomadtán úgy istenigazából el is tudja magát bőgni, ha kell. Nem tudom, hogy Hocza "Igor" Róbert olvasta-e azt a megjegyzésemet, vagy magától találta föl a spanyolviaszt, de föltalálta, az tuti, és az eredmény meggyőző.

A csapat "Beta" verziójára már 2014-ben azt mondtam, hogy világszínvonal, és ezt a véleményemet tartom is. Teljesen egyedi vegyületét teremtették meg a '80-as években divatos szinti zenéknek (Vangelis, Kitaro, Jarre), a göteborgi melodikus death metalnak (pl. In Flames) és Devin Townsend beskatulyázhatatlan, neurotikus metál cirkuszának. Némileg meglepő nekem, hogy a facebook oldalukon a meghatározó zenei hatások között nem szerepel a kanadai zseni.

A "Logos" abszolút pariban van az általam dicsért előddel. Uzseka Norberttel ellentétben nekem nem a klipes "N.I.R.A" tetszik legjobban, hanem a rögtön utána következő "Twelfth": nagyon baró, elszállós, enyhén keleties, lüktető kis téma! Remélem, a Mytra tagjai nem a besértődős magyar muzsikus hagyományokat követik (kaptunk már súlyos anyagyalázós üzeneteket), és elnéznek nekem két kritikai megjegyzést. A Hammer munkatársa is megjegyezte, hogy Viktória kicsit Hunglish-ül énekel; erre érdemes lesz a jövőben odafigyelni. Mint olyan mondom, aki hosszú évekig élt angol anyanyelvi környezetben: az ilyesmi bizony szokta zavarni a "bennszülötteket". A másik gondom a hangzás: üdvözlöm a bátrabb szólókat, de a gitár ilyenkor nagyon halk és általában véve az alapok nagyon hangosak. Eredeti CD-n és bazi jó Technics műszeren hallgattam a lemezt, és bizony már viszonylag alacsony hangerőn is gerjedni kezdett.

Illik, érdemes és indokolt pozitív hangon befejezni az értékelést. A "Logos" olyan produktum, ami nemzetközi összehasonlításban is simán megállja a helyét. A Mytra nem valami produceri irodában aprólékosan előre megtervezett vagy rajongói mimikri eredményeként fogant magyar epigonja egy külföldi előadónak, de nem is valami külföldön eladhatatlan, "röghöz kötött" hungarikum, és ez nagy szó.

Tartuffe