Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.paralydium.com
facebook.com/paralydium

Semmi sem az, aminek először látszik, tényleg a hérakleitoszi "pantha rhei" cseppfolyós világában élünk. A The Paralydium Project, amiről 2015-ben lelkesen hírt adtunk, többé már nem is "The", nem is "Project", hanem csak simán Paralydium. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez a név mit jelent. Létezik egy titokzatos nyelv, melynek egyetlen máig megfejtetlen nyelvemléke, az ún. "Para-Lydian script" a kis-ázsiai Szardeisz ókori zsinagógájából került elő. Talán erre az elveszett nyelvre vagy kultúrára hivatott utalni a névválasztás? Nem tudom, de elég titokzatosan hangzik a dolog.

Szóval 2015-öt írtunk, amikor egy internetes portyám alkalmával ráleltem erre az akkor még Paralydium Project névre hallgató igazi gyöngyszemre. A csapatot a svéd hajmetál bandaként induló (azóta jelentős és nem föltétlen pozitív előjelű változáson átesett) Dynazty egyik alapítótagja, John Berg gitáros hívta életre. A Dynaztytől kölcsönvette a ritmusszekciót (Georg Härnsten Egg dobost és Jonathan Olsson bőgőst), valamint szerzett egy jó billentyűst (Mikael Blanc) és egy nem kevésbé tehetséges énekest (Mikael Sehlin). Velük készült el "magánvállalkozásban" a három számos bemutatkozó EP, amitől azonnal padlót fogtam. Gyorsan sok szerencsét kívántam nekik, illetve azt, hogy mielőbb találjanak maguknak egy rendes kiadót és írjanak egy ütős albumot. Nos, mindkettő szerencsésen megvalósult, az olykor progresszív vizekre is kievező Frontiers szerződtette őket, most pedig (a világjárvány miatt csak egy hónapos késéssel) végre megérkezett a valóban ütős album.

Az egyetlen csalódást az okozta, hogy a lemezre ugyan öt teljes évet kellett várni, mégis csak 45 perc hosszú lett. A mindössze kilenc szerzeményből ráadásul kettő csak amolyan intró (Enter Paralydium, Awakening). Simán idefértek volna bónuszként a kizárólag Spotify-on közzétett 2015-ös EP nem kevésbé zseniális nótái. Még a főnökre, John Bergre is ráírtam fölháborodásomban, hogy "Na, ezt most miért?" (persze kulturáltan fogalmaztam). A válasz sajnos egyáltalán nem nyugtatott meg; azt mondta, hogy: "Ha egyáltalán megjelennek azok a számok fizikailag, az majd csak valami extra CD-n vagy válogatáson lehetséges." El is morzsoltam a szemem sarkában egy könnyet, a szájam sarkában egy ízes magyar káromkodást.

A Paralydium tehát hosszú és nehéz szüléssel világra hozta a "Worlds Beyond" című első teljes albumát, amely hamisítatlan és hibátlan skandináv progresszív metált tartalmaz. Nincs is helye a félrebeszélésnek, nálam ez eddig az év prog nagylemeze (pedig az idén már jelent meg Psychotic Waltz és Conception album is!). Az az érdekes, hogy miközben tipikus skandináv terméknek neveztem a lemezt, nem annyira a Pagan's Mind, a Circus Maximus, a Seventh Wonder, a DarkWater, vagy valami hasonló formáció jut róla eszembe, hanem inkább a DGM oldalági projektjének tekinthető olasz Astra, annak is inkább a 2014-es, második kiadványa, a "Broken Balance".

Nem tudom, hosszú távon mi lesz a sorsa ennek a csapatnak (vagy egyáltalán lesz-e hosszú táv), hiszen nem tűnnek túl termékenynek, ráadásul a tagok közül kettő is elkötelezett egy másik bandában. Hiába került ki a hivatalos névből a projekt szó, egyelőre nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem az volt a megfelelő leírás rájuk. Szeretném, ha végül rám cáfolnának és a Frontiers támogatásával szárnyra kapna a karrierjük, mert nagyon egyben van ez a muzsika: mintha névre szólóan nekem készült volna...

Tartuffe