Kiadó:
Cleopatra

Amikor először megláttam ezt a lemezt, egyből arra gondoltam, hogy a Frontiers, ha már bekötötte George Lynchet az istállóba, akkor jól meg is hajtja szegényt, hiszen az év elején már jelent meg tőle egy kiváló koprodukciós lemez Dino Jelusic-csal (Dirty Shirley). De azután láttam, hogy a "Heavy Hitters" nem is a Frontiers unszolására (és égisze alatt) jelent meg, hanem egy Cleopatra nevű kiadónál. Ez némi reménnyel töltött el, mert egyrészt a Frontiers nem minden projektje alakul ki szervesen és működik jól, másrészt - valljuk be őszintén - a kiadók által szorgalmazott legtöbb földolgozáslemez: ... khm ... nos, felejthető.

George Lynch és Jeff Pilson már gyakorlatilag egy fél Dokken, mindenesetre jól összeszokott párosról van szó, akik meglepő módon nem tipikus hard rock és heavy metal szerzeményeket dolgoztak föl a lemezen, hanem szinte kizárólag popdalokat. Az egyetlen kimondottan rock n' roll nóta a bónuszként szerepeltetett Little Richard dal, a "Lucille" (melyet egyébként annak idején a Deep Purple Mark II is játszott koncerteken - kicsit jobban). Ez váratlan és merész húzás, ami elsülhetett volna rosszul is, de azt kell mondjam: ez egy bazi jól sikerült földolgozás, nem szolgai "tribute", hevenyészve összecsapott stúdiógyakorlat, hanem egy-két kivétellel igazán dögös, rockos újragondolása az eredeti szerzeményeknek (melyeket Lynch telepakolt nagyszerű gitárszólókkal).

Érdekes, hogy miközben a "Heavy Hitters"-t hallgatom folyamatosan a kolosszális Boom Boom sajnálatosan szórványos munkássága jár a fejemben. A mi "fiainkhoz" (apáinkhoz?) nagyon hasonló fölfogásban készült ez a lemez, az áthallásokat pedig az is erősíti, hogy Jamie Winchester két dalt is énekel(t) erről a listáról: a Joan Osbourne-féle "One Of Us" és Madonna "Music"-ja is ismert az ő interpretálásában (az utóbbi Roy & Ádámmal való kollaborációban).

Igazából egyetlen olyan dal van ezen az albumon, ami nálam konkrétan a sz.r kategóriába tartozik (eredetiben és földolgozásban is), méghozzá az "Apologize" című Timbaland ft. OneRepublic által jegyzett pop közhely-agglomerátum. Akad kevésbé jól sikerült földolgozás is, mint pl. Prince agyonjátszott slágere, a "Kiss", ugyanakkor kifejezetten örülök Carol Kingnek (I Feel The Earth), a Duran Durannek (Ordinary World) és - őszinte ámulatomra! - Joan "One Hit Wonder" Osbourne "One Of Us" című nótájának - ez utóbbi alighanem George Lynchék legjobban sikerült szösszenete. Azért megnézném Noel Gallagher fejét is, amikor meghallgatja az Oasis "Champagne Supernova"-jának végére kanyarított kb. másfél perces Lynch szólót!

Összegezve: nem hibátlan, nem kihagyhatatlan, a "heavy" jelző sem föltétlenül indokolt, de a földolgozáslemezek között stabilan megállja a helyét. Ez is mehet szépen a karácsonyfa alá!

Tartuffe