Aeon Zen: Transversal (2021)

az.jpg

Kiadó:
Layered Reality Productions

Honlapok:
www.aeonzen.com
facebook.com/aeonzen
aeonzen.bandcamp.com

Ennek a brit progmetal bandának a munkásságát blogunk – Tartuffe-nek köszönhetően - meglehetősen jól dokumentálta. Nemcsak lemezkritikákkal, de több interjúval is a zenekarban (majdnem) érintett Bodor Mátéval. Úgy illik tehát, hogy a sztori lezárását is megénekeljük, így lesz kerek a történet. Tudni illik, Rich Hinks barátunk úgy döntött, ennek így, ebben a formában nincsen értelme. Elvileg ez a csapat hattyúdala, más projekteken dolgozik majd eztán a tehetséges dalszerző és multihangszeres főmufti.

Amikor először hallottam ezt a valamit, kicsit meglepődtem. Valami, mert EP-hez képest túl komoly, LP-nek pedig mégsem nevezhető ez a félórás egybefüggő opusz. Egyetlen epikus szám van tulajdonképpen 10 részre osztva (vagy 10 dalocska eggyé összefűzve, nézőpont kérdése) - nem túl trendi és Spotify-kompatibilis megoldás. Ahogy a muzsika sem, de erről majd később.

Meglepődtem, mert ugyan nincs fejben a teljes Aeon Zen diszkográfia, ennél jóval modernebb, horzsolóbb hangzásra és megközelítésre emlékeztem. Elő is kaptam két régebbi albumot és tényleg. Jóval újszerűbb volt a riffelés és a megszólalás korábban. Azokhoz képest most itt, mondhatni, hagyományos progresszív fémzenét kapunk. Remek szólókkal, rengeteg váltással, szép és merengő lassú részekkel, és nem utolsó sorban egy jóval hallgató-barátabb megszólalással.

Egyben letolni nemcsak lehet, de érdemes is, hosszban is erre lett optimalizálva a cucc, önmagukban a részek viszonylag nehezen értelmezhetőek. Akik klasszikus progrockon nevelődtek, megszokták ezt a dramaturgiát, mondjuk ők valszeg nem a streaming nemzedék. Ezek a vén fasz..ik azt sem fogják érteni, miért adja fel ez a banda, hiszen korrekt, nemzetközi színvonalon is helyt álló zenét tolnak. A korábbi lemezeik inkább lehettek megosztóak, de szinte kizárt, hogy a "Transversal" a "Change of Seasons" rajongóknak ne jönne be.

Jobb későn, mint soha, ugyebár! Ha eddig nem törték át az ingerküszöböt a blog idevágó írásai, az utolsó munkájukkal érdemes lehet megismerkedni mégiscsak. Bárkinek, aki szereti az oldschool, tematikus progmetalt. Nem állítom, hogy a világon ők a második legjobb dolog a bundáskenyér után (már csak azért sem, mert az a rántotthúsos szendvics), de igazán méltó ez a búcsúzás.

Kotta

Címkék: lemezkritika