Honlapok:
www.yossisassi.com
facebook.com/YossiSassi
yossisassi.bandcamp.com

Hopp! Hogy elrepült megint két év! Ezt abból (is) lehet tudni, hogy az Orphaned Land egykori gitárosa, Yossi Sassi új lemezzel jelentkezett. Ez sorban a hatodik szólólemez, az Orphaned Landből való kilépése óta az ötödik. Nem állítom, hogy tűkön ülve vártam az új anyagot, de most történetesen jó ütemben kapott el, mivel nemrég daráltam le a Netflixen a "Fauda" című izraeli akciósorozat négy évadát. Mondhatnám: a kimondottan izgalmas, teljes egészében ivritül és arabul végignézett sorozat kulturálisan "megágyazott" a lemez által nyújtott zenei élménynek.

Sassi - ahogy azt már korábban többször is leírtam - alapvetően zsidó, részben arab és általában véve közel-keleti zenei elemekkel dúsítja szerzeményeit. Általában orientális progresszív rocknak szokták titulálni, amit csinál, valójában nagyon kevéssé progresszív ez a muzsika, én inkább amolyan közel-keleti folk pop-rocknak minősíteném nagyon-nagyon halovány jazzes, de annál erősebb filmzenés beütéssel. A folkos, orientális motívumoknak persze nagyon örülök, de néha jól esne, ha kicsit rockosabb lenne a hozzáállás, különösen ami a szólókat illeti. Ezekből ugyanis egyre kevesebb van, pedig Sassi nem hurkakezű húrnyűvő (hallga' csak a lemezt záró "The First Sunrise"-ot!).

Úgy látszik, Sassi koncepciója régóta más, inkább a hangulatokra, egyfajta zenei panoráma megfestésére törekszik. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez megy neki: a dalokat hallgatva szinte érzem a Júdeai-sivatag száraz, forró fuvallatát a bőrömön, látom a datolyapálmák imbolygó árnyait, érzem a képtelenül vörös, szinte már kék galileai borok gazdag ízét a számban.

A 40 percnél nem sokkal hosszabb albumon 12 szám kapott helyet, ebből ki lehet következtetni, hogy vannak itt rövidebb szösszenetek (On Shoulders Of Nephilim, Anelo), zömében középhosszú, komótos tempójú instrumentális tételek és egy valamivel bővebb lére eresztett énekes dal Ross Jennings énekével (és szövegével) a Hakenből. Kedvencem a libabőrös, buzukin játszott intró (On Shoulders Of Nephilim), valamint a rockosabb fölfogásban fogant "Uriel Machine", "Watchers Of Lyrin" és "Sirius". Nem hibátlan, de nem is rossz hallgatnivaló, különösen ha néhány körömlerágós "Fauda" epizód után elkap a hangulat.

Tartuffe