Kiadó:
Napalm Records

Honlapok:
www.kissin-dynamite.de
facebook.com/Kissindynamiterocks

Van néhány egészen egyedülálló csapat, akik mindjárt az első megjelenésükkel képesek maradandót, sőt klasszikusat alkotni, de valljuk be, a legtöbb zenekar általában a harmadik, negyedik albummal "érik be" igazán. Azután van a Kissin' Dynamite, amelyik tudatosan és szorgalmasan építkezve folyamatosan fejlődik, olyannyira, hogy szerintem a hetedik (!), 2022-ben megjelent lemezükkel (Not The End Of The Road) alakult ki alkotó kezeik között a közel hibátlan formula.

A dinamitot csókolgató németek mára tökéletesen asszimilálták skandináv pályatársaik stílusát. Amit csinálnak, egyáltalán nem egyedi, de legalább vérprofi. A németek egyébiránt tipikusan ebben jók - legalábbis, ami a zeneipart illeti. A lényeg, hogy ez a délnémet (baden-würtenbergi illetőségű) együttes éppen úgy muzsikál, mint északi viking rokonaik (elvégre is mindnyájan germánok). A mindig jó ítélőképességű Kotta kolléga a Kissing' Dynamite-tal kapcsolatban a "nosztalgia bónusz-faktor turbó hatásáról" beszélt, "abszolút mai hangzással" és némi "didzsi metállal". Namármost, ez bizony skandináv recept - ami nem zárja ki, hogy délnémet szakácsok is jól meg tudják főzni.

A '80-as évek hard rock és hajmetál bandáinak hatásai itt könnyen tetten érhetők, de akadnak meglepetések is. Például a klipes "Raise Your Glass" ritmusa és kezdő sora (Remember how it started? We pimped our rusty cars...) kényelmetlenül közel áll Don Henley klasszikusának, a "The Boys Of Summer"-nek jellegzetes lüktetéséhez és nyitó sorához (Nobody on the road, nobody on the beach...), de ennyi - ha nem is volt tudatos - még belefér.

A "Back With a Bang" alighanem találó (és minden bizonnyal szándékos) névválasztás volt. Az előző, szerintem eddigi legjobb albumuk után megint sikerült nagyot durrantaniuk. Addig csókolgatták a dinamitot, amíg a köztudomásúan instabil vegyület, a glicerin-trinitrát (ismertebb nevén: nitroglicerin) föl nem robbant a kezükben. Nekem egyelőre jobbnak, változatosabbnak tűnik a tavalyelőtti anyag, de ebben is benne van a potenciál - túl kell még esnem néhány alaposabb hallgatáson. Október 8-án jönnek majd Budapestre, de - fájdalom! - megint ki kell őket hagynom, mivel sajnos a Barba Negrában lépnek föl, ahová (s ezzel nem akarok senkit megbántani) egyszerűen nem vágyom, pedig a csapat határozottan érdekelne élőben is.

Tartuffe