Az MTV világízlést előíró és meghatározni igyekvő múltjában és jelenében volt egy fejezet, ami legalább annyit ártott a rockzenének, mint használt. Zenekarok, engedve a népszerűség csábításának, egy életre skatulyába záratták magukat, agyonjátszott, messze nem a zenekar lényegét mutató – általában lírai hangvételű - számaikkal.
A "To Be With You" és a "Wild World" tiniszíveket olvasztott és intoleráns rockerszívekbe mártogatott kést egyszerre, amikor jónéhány évvel ezelőtt szinte beleégett a TV-képernyőbe, pedig már akkor sem erről szólt a zenekar alapvetően, hanem a hihetetlen képességű hangszeresekről és a feelinges rock nótákról, de ezt a nagyhatalmú zenecsatornának nem volt érdeke megmutatni. Maradt a kissé olcsó Islam Yusuf sláger, a "Wild World", amelynek felemlítésére még most is megtörténik a beazonosítás, majd a lesajnáló félmosoly, no meg az értetlenkedés, hogy akkor miért is vagyok én bezsongva ennyire, már a koncertet megelőző napokban is.
Azért, mert a Mr. Big nem azért állt össze 1988-ban, hogy a Popcorn és Bravo magazinok életműdíjasa legyen. Meg azért, mert tudtam, hogy nem az ex-tini rajongók nosztalgikus bugyidobálására nevezek be, ahol a két obligát líra után lefagy a hangulat és szivárog hazafelé a közönség.
Tudtam hová indulok és abban is biztos voltam, hogy szűkös lesz a Diesel. Most még az öntudatos magyar zenészeknek sem derogált kilátogatni, persze csak mértékkel. No, nem a mirígyes Síposra, meg Alapira gondolok, mert ők azért ritkán hiányoznak azokról a koncertekről, amit a honi kollegáknak illene alázatosan végignézni, majd szerényen hazamenni és csendben lelkiismeret vizsgálatot tartani.
Én olyat még nem pipáltam, hogy a hazai sajtó ne tudjon lefikázni egy koncertet. És láss csodát! Most olvastam, még az Index blogja is áradozik! Olyan orgánumok, akik egyetlen mondattal tudnak kivégezni Dream Theater nagyságú zenekarokat, most ámulnak és kórusban dicsérik a "nyálas" Mr. Big-et, ahol ráadásul hangszerszólókkal büntető "magamutogatók" támadnak orvul, a zeneileg felvilágosult entellektüelekre. Arról meg már nem is szólok, hogy még a különféle fórum-hozzászólásokban sem találkoztam csípős kritikával.
Aki viszont ott volt, nem csodálkozik. Tényleg volt olyan érzésem, hogy ide Kende Pétert és az ő szép, tiszta arcát kellett volna elhozni, hogy találjon valami kikezdhetőt. Ünnep volt. A ZENE ünnepe, két teljes órában. Nevetve, felszabadultan, szórakoztatva, földi halandóknak szinte elérhetetlen adottságok birtokában.
Részletekért tessék elolvasni bármelyik szabadon választott beszámolót (B-oldal, Hardrock.hu, stb.), én most csak ventilláltam egyet az élmény hatására. De ha kíváncsiak vagytok, akkor azért azt elmondom, hogy még a két "feketeseggű" líra sem lógott ki a sorból. Noha magamtól nem hallgattam egyiket sem az elmúlt 15 évben, a "To Be With You" szóló utáni, egész hanggal transzponált refrénjének kristálytiszta vokáljaitól szépen kirázott a hideg.
Túrisas
