Uli Jon Roth: Metamorphosis (2003)


2003
 

SPV/Steamhammer
 
Internetes honlap:
www.ulijonroth.net
 

szimfónikus rock
 

Németország
 

Uli Jon Roth
Sky Orchestra

01. Prelude To The Seasons
02. I. The Spring: Venga La Primavera
03. I. The Spring: April Rain
04. I. The Spring: The Triumph Of Spring
05. II. The Summer: Tales Of The Summer Wind
06. II. The Summer: Thunder In July
07. II. The Summer: The Tempest - Tuona E Fulmina
08. III. The Autumn: Cheiron And Selenos
09. III. The Autumn: Teardrops In October
10. III. The Autumn: Artemis
11. IV. The Winter: Ice, Wind & Fire
12. IV. The Winter: Sleighbells At Yasnaya
13. IV. The Winter: War Of The Winds
14. Metamorphosis: Thunder Cadenza
15. Metamorphosis: Cry Of The Night
16. Metamorphosis: Summer's Breath
17. Metamorphosis: Rodeo From Hell
18. Metamorphosis: Les Adieux
19. Metamorphosis: Springtime Euphoria
20. Metamorphosis: The Heart Of Chopin
21. Metamorphosis: Dance Of The Water Spirits
22. Metamorphosis: Transfiguration
23. Metamorphosis: Venga La Vita
24. Metamorphosis: Postlude, The Morning Of Forever.

Ha valaki hozzám hasonlóan a zenei perverzitás azon a fokán áll, amikor a cd-bookletek részletes áttanulmányozása és memorizálása az első meghallgatás szertartásos részét képezi, akkor nagyvalószínűséggel találkozott már Uli Jon Roth nevével. Kis túlzással, szinte valamennyi jegyzett rockgitáros megemlíti őt a köszönet rovatban, mint zenei hatást. Ennek ellenére nyugodtan állítható, hogy a nagyközönség számára kevésbé ismerős a neve, pedig pályafutása elején sokáig a Scorpions tagja volt, és az ő gitárjátéka hallható a zenekar zseniális 1978-as "Tokyo Tapes" című koncertlemezén is. A már ekkorra világhírű Scorpions, változó, az új évtized zenei elvárásaihoz alkalmazkodó megszólalása azonban már vállalhatatlan a Hendrix-fanatikus, világlátásában, öltözködésében, egész megjelenésében, és ami a legfontosabb, a gitárjátékával is őt idéző Roth-nak. A Scorpionsból való távozása után szólókarrierbe kezd, és érdeklődése egyre inkább a klasszikus zene felé fordul. Kevés olyan művésze van a rockvilágnak, aki egyaránt magáénak tudhatja a virtuóz modern és hagyományos, blues gitározást. Utóbbit a legtöbb gitárhős inkább csak akadémikusan ismeri, a sok gyakorlás és tökélyre csiszolt technika hajlamos kiölni a játékból azt a "koszt", ami nélkül a blues lényege veszik el. Uli Roth ezen kevesek közé tartozik "Transcendental Sky Guitar" című lemezén pl. hallhatunk teljesen autentikus Hendrix adaptációt ugyanúgy, mint Paganini átiratot, két, teljesen más felfogásban, de mégis felismerhetően "rothosan". Ahhoz, hogy ez a játékmód megvalósítható legyen, kifejlesztett magának egy olyan gitárt, amely különös bundozásának és a jóval több, mint kétoktávos gitárnyaknak köszönhetően, - hozzáértő kézben - szinte hegedűszerűen képes szólni.

A Metamorphosis címet kapott legújabb művét 10 év előkészület után rögzítette, egy 15 fős, javarészt vonósokból álló zenekarral. A lemez két része, Vivaldi Négy Évszak című klasszikusának, az eredetivel hangról-hangra megegyező előadása, a főszerepben természetesen Roth, a szólóhegedűt helyettesítő gitárjátékával, valamint ennek metamorfózisa (átalakulása), ami egy összefüggő, megannyi hangulatot, a gitár nyelvén megjelenítő kortárs klasszikus darab, amely folyamatosan visszautal a Vivaldi műre. A "kortárs" szó nem azzal a pejoratív értelmével értendő, miszerint "mezei" hallgatónak emészthetetlen és értelmezhetetlen, bár az is igaz, hogy Roth mester papírra (cd-füzetecskébe) vetett terjengős gondolatai a világmindenségről és a kozmoszból érkező szeretetről, nem halandó embernek valók.

 
Művész ez az ember, a szó legnemesebb értelmében. Ha bárki, akárcsak kismértékben is rokonszenvet érez az instrumentális/klasszikus zene és gitárjáték iránt, ne büntesse magát azzal, hogy nem szerzi meg a lemezt. Azért, mert a Metamorphosis nem lett agyonreklámozva (még a rock-médiában sem), attól még ez az utóbbi évek egyik legigényesebb ilyen kiadványa Victor Smolsky (Rage) Bach lemeze mellett. Utóbbiról majd legközelebb.

Túrisas

(A CD ajánló eredetileg a hardrock.hu-n jelent meg 2006. február 23-ám.)
Címkék: lemezkritika