Kiadó: -

Honlap:
www.brianmaillard.com

Brian Maillard svájci születésű, de már régóta Szardínián élő gitáros, akiről korábban már tettem említést egyrészt Charlie Dominici (ex-Dream Theater) "O3: A Trilogy" projektjével kapcsolatban, másrészt saját progresszív metál bandájának, a Solid Visionnek folyamatosan javuló teljesítménye okán. A Dominici trilógia második és különösen harmadik részét rongyosra hallgattam, de a Solid Visiont is ígéretesnek tartom azzal a kikötéssel, hogy éppen ideje új énekes után nézniük. Örvendetes hír, és éppen Maillard új szólólemeze kapcsán jutott el hozzám az infó, hogy a Solid Vision mostanában új frontembert keres. Dicséretes…

A "Reincarnation" – hasonlóan 2008-as elődjéhez, a "Melody in Captivity"-hez – teljes egészében instrumentális anyag, megidézve a műfaj legnagyobbjainak számító Joe Satrianit, Steve Vait és John Petruccit. A korábbi album recenziójában már jeleztem, hogy Maillard kiváló muzsikus, remek dalszerző, és ez még akkor is így van, ha a kekecek joggal vet(het)ik szemére, hogy nem talált magának azonnal beazonosítható "saját hangot". Akik folyton-folyvást önállóságot, innovációt, eredetiséget és egyediséget keresnek egy előadóban, azok ne is olvassanak tovább. Én amondó vagyok, hogy a fenti tulajdonságok (bár tényleg erények) némileg túl vannak értékelve, de minimum túlzó ezek hiányában elverni a port bárkin is a modern zenei palettán. Részemről örülök minden előremutató, kísérletező próbálkozásnak, de valódi progresszió, kivételes "egyéniség" – a dolgok természetéből fakadóan – csak ritkán és kevés születik. Szóval én már annak is nagyon tudok örülni, ha valaki mestere a hangszerének, kimagasló a dallamérzéke, és tökéletesen levette a nagy kedvenceim stílusát. Maillard ilyen, és nem látok okot arra, hogy ezért bárki elmarasztalja…

Ez a kicsit talán rövidke szólóalbum is magánkiadásban jelent meg Brian dobos testvérével, Yan Maillarddal, de akad itt más vendég is, mint pl. a kiváló ütős, Marco Minnemann (Paul Gilbert, The Aristocrats), vagy a keresett session zenésznek számító Bryan Beller (Steve Vai, James LaBrie). Egy hangyányit sikerült a hangzásban előrelépni, és ez jó hír. Ennél már csak az örvendetesebb, hogy a saját szerzésű dalok remekbe szabott, érzelemdús szerzemények, amelyekre egyáltalán nem jellemző az öncélú matekozás vagy a tartalmatlan ujjgyakorlatnak minősülő teker(g)és.

Egyetlen fájdalmam, hogy a lemezt záró tétel, Leonard Cohen "Halleluja" című dalának instrumentális földolgozása minősíthetetlenül elcsépelt és szívtelen merénylet a közérzetem ellen. Régóta bögyömben van ez a nóta, és nekem ez a nyáltól csöpögő szirupos váladékban való maszatolás – az egyébként hibátlan kivitelezés ellenére is – túlságosan émelyítő. Persze biztos akad, aki nem kap epeömlést a "Halleluja" első taktusaira, az most törölheti szemét-száját. Én viszont azt mondom, hogy ha már ballada, ezerszer inkább a lemez negyedik nótája "Another Life" címmel.

A "Reincarnation"-re mindenképp érdemes rászánni azt a szűk 45 percet… Föl is került arra a listára, amiből az év végi Top 15-re szoktam válogatni.

Tartuffe