Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.eldritchweb.com
facebook.com/Eldritchband

Ezt a kritikát se igazán nekem, hanem Túrisasnak kellett volna megírnia, de ő nyilván az új Daniele Liverani szólólemez (a szerzőnek és az olvasóknak, nem pedig nekem) beígért recenzióját fogalmazza éppen lázasan. Szóval azért kellett volna erről az albumról tanult kollégámnak írnia, mert az olaszok 1998-as "El Nino" című lemezét progressive-power alapvetésnek tartja, és az újrakiadás kapcsán is áradozott róla rendesen. A helyzet az, hogy én már akkor sem értettem mindenben egyet vele, s ennek oka elsősorban Terence Holler énekes teljesítménye volt, mert dallamban már akkor is gyengének tartottam, nem is beszélve arról, hogy – amint erről élőben is megbizonyosodhattunk – a hangja "több mint bizonytalan".

Az "El Nino" valóban nem volt rossz lemez, de ez mindenképpen Eugene Simone gitáros érdeme, aki az egyébként nem színvonaltalan olasz szakma egyik kiválósága, csavart ritmusmunkával és technikás, jól fölépített szólókkal. A "Tasting The Tears" ugyan már a formáció kilencedik stúdió albuma, az "El Nino" színvonalát mégsem sikerült megközelíteniük. Kísérleteztek stílusokkal, hangzásokkal, hol volt billentyűsük, hol nem (most éppen van, nem is hurka), de az egykor elért csúcsot mégsem tudták többé megmászni. Az új lemez első két nótája alapján azt hittem, hogy a "csoda" végre megismétlődik, de a mindössze negyvenegynéhány perces CD végére érve (újra és újra) azt gondoltam, hogy itt egyetlen csoda van, és az Simone gitárjátéka. Ez a csákó bizony többre lenne hivatott…

Mindezt úgy mondom, hogy egyszersmind elismerem: az utóbbi évek legizmosabb Eldritch anyaga született meg, sikerült magukat jócskán összekapni, király a borító, és a hangzásnak érdekes, modern árnyalatot kölcsönöznek Gabriele Caselli billentyűs elektronikus csilingelései. Mindazonáltal beszédes tény, hogy amennyiben a "Tasting The Tears" megjelent volna instrumentális változatban is, én kizárólag azt hallgatnám. Ez van, s ezen még az sem javít, hogy a limitált változat végén bónuszként szerepel a Queensryche "I Will Remember"-je egy egész sajátos földolgozásban. Az elszánt érdeklődők a youtube-on meghallgathatják az egész lemezt (itt), de akinek elég egy rövidebb ízelítő, íme, itt a címadó:

Tartuffe