Kiadó:
Unicorn Digital

Honlapok:
www.therealmystery.com
facebook.com/mysterysound

Utoljára 2013-ban tudósítottunk a kanadai prog-rock koronázatlan királyainak, a Mysterynek háza tájáról, pedig éppen lett volna miről beszámolnunk. Tavaly ugyanis megjelentettek egy két CDs koncertalbumot "Tales From The Netherlands" címmel. Az együttes első európai koncertjén rögzített anyag sajnos csak audió változatban jött ki, pedig egy DVD-t nagyon begyűjtöttem volna tőlük. A bulit követően Benoît David énekes (ex-Yes) bejelentette, hogy köszöni szépen, elege van a szórakoztatóiparból, így Michel St-Père, a Mystery atyja és zeneszerzője íziben leszerződtette Jean Pageau-t, akinek szinte tök olyan tiszta, magas orgánuma van, mint Davidnak (ha nem olvasok utána, talán észre sem veszem a cserét).

A két évvel ezelőtti "The World Is A Game" bevallottan meglepetésként ért, mert a francia-kanadai együttest egyáltalán nem ismertem korábban, most azonban már "régi" ismerősként készülhettem a "Delusion Rain" megjelenésére. St-Père újra bebizonyította, hogy jobban teszem, ha az ő anyagait hallgatom és nem teszem ki magam makacsul, újra és újra annak a csalódásnak, amit mostanában egy Marillion anyag meghallgatása, kielemzése jelent. Nagyon érzik ezt a lényegében brit eredetű neo-prog muzsikát; hiába a hatalmas québeci francia öntudat, a kultúrájuk mégis ízig-vérig angolszász.

A lemezen mindössze hat nóta kapott helyet, de ez abból adódik, hogy a legrövidebb dal is 6 perc fölött van, igazából túlnyomórészt 10-20 perces tételekben gondolkoznak. Ennek megfelelően lassan, komótosan építkező muzsikát hallhatunk a lemezen – talán túlságosan is. Tetszik, amit hallok, de néha azt kívánom, bárcsak gyorsítanának, súlyosbítanának egy kicsit, és most nem a metálos keménykedés beszél belőlem – egyszerűen csak egy érdekesebb, fordulatosabb hozzáállás jobban lekötné a figyelmemet. Persze lehet, hogy csak el vagyok kényeztetve... mostanság elég sok Magic Pie-t, Hasse Fröberget és Karmakanicot hallgatok. Azt hiszem, időközben változott az ízlésem és neo-progból ma már a britnél (angolszásznál?) jobban szeretem a skandinávot.

Tartuffe