A csapat a szimfonikus euro-metal színtér méltatlanul alulértékelt szereplője, pedig ha az önmagában sokszor "gagyiszagú" zenei crossoverek színvonalát vesszük – melyek komolyzeneinek célzott részein egy bukásra álló zeneakadémista is a hasát fogná a röhögéstől -, akkor talán a Dragonland is joggal követelhetné, hogy a szimfonikus integrálás tekintetében helyezzék a Savatage trónja mellé. (Amellett vannak annyira őrültek, hogy legutóbbi lemezükön egy háromtételes, gitárral kísért szimfonikus instrumentális tétellel borzolják az ökölrázó ritmusokra váró fanok idegeit. Ehhez hasonlót az Angránál tapasztaltam, csak ők még a gitárt is voltak bátrak a sarokba dobni, kvázi egy komplett nagyzenekari szintetizátoros darabot alkottak a "hogyan képezzük tovább zeneileg magunkat" kurzusra beiratkozni vágyó egyszeri rockerek nagy örömére.)

A "Beethoven's Nightmare" a leírtak mellett inkább musical-es, filmzenés hatásokról árulkodik, de a magával ragadó fődallam és a stílusokon átívelő hangszeres játszadozás talán azokat is elismerő hümmögésre készteti, akik szerint az ilyenfajta "genetikai mixtúra" nem sokban különbözik a klasszikusok diszkóritmusban értéket seggberúgó attitűdjétől. Ja, és hamarosan várható az új album, ami minden bizonnyal nem lesz rémálom…

Garael