Lehet ugyan néha kincsre bukkanni lemezleárazási akciókban, de a tartósan alacsony árú lemezek, ismerjük el, legtöbbször egy-egy adott előadó gyengébb sikerülményeit rejtik. Kelly Simonz nálunk kapható három megjelenéséből azonban folyamatos kiárusítás zajlik mióta MediaMarkt a MediaMarkt. Sokáig átlapoztam én is a lemezeket, mert hogy lenne már jó egy magányos japper arc "one man show"-ja (mindent és mindenen ő játszik.) Hát pl. úgy, hogy ebbe a tökmag csávóba valami embertelen zeneiség szorult.

Mivel japán, szereti a klasszikus zenét és van is köze hozzá, nem kevés. Mivel japán, szereti Yngwiet  és a neoklasszikus virtuózkodást és van is köze hozzá, nem kevés. Ettől persze még nem esnék hanyatt, bár ez nálam már bőven elég ahhoz, hogy ezredesuramért cserébe, begyűjtsem, és elhelyezzem a kollekciómban az Akira Takasaki (Loudness), Norifumi Shima (Concerto Moon) tengelyen.

Kelly Simonz (valami azt súgja, hogy nem ezen a néven anyakönyvezték Osakában, 1970-ben) ugyanis mindegyikőjüknél jobb muzsikus, sokkal szélesebb látókörű zenei gondolkodással. Pl. Gary Moore és Sting (!!!) hatása legalább annyira jelen van szerzeményeiben, mint a fentebb felsoroltak. Vagy én lennék zeneileg perverz, ha azt gondolom, hogy nem keletkezik kibékíthetetlen zenei ellentét egy lemezanyagban, ahol egy édesbús (Sting) melódiát, egy tempós és minőségi neoklasszikus metal, majd egy a capella dal követ? És ami végkép ritkaságszámba megy: Kellynek nincs víkonyka egérhangja, mint a legtöbb földijének, sőt kimondottan szép, érett férfihangja van.

Én azt mondom, ha valaki ezt a lemezt meglátja és szereti a minőségi, időtálló rockmuzsikát, kimagasló hangszeres játékkal, itt-ott szomorkás, lírai hangulattal, ám ha kell, akkor zabolátlan erővel, azonnal bukjon rá, mint tyúk a meleg takonyra, mert ha kikopik a készlet, attól tartok Osakáig kell koslatni a megszerzéséért. Ugyanis Európában kb. olyan ismeretlen a fiú, mint a legkésőbb jövő héten ránk köszöntő gazdasági összeomlás ellenszere.

Túrisas