Kiadó:
Silverwolf Pruductions

Honlap:
myspace.com/dreamscapeofficialsite

A Túrisas által nemtelen (de találó) egyszerűséggel csak Dreamscape Theater-nek csúfolt müncheni progresszív metál csapat vagy irdatlan rossz menedzsmenttel rendelkezik vagy a szakma egyik legpechesebb együttese. A '80-as évek végén alakultak, de több, mint 10 évet kellett várni az első hanghordozó megjelenéséig, a valódi áttörés pedig máig várat magára. Folyamatosan énekes-gondokkal küzdöttek, hiába Wolfgang Kerinnis kiváló gitártudása és zeneszerzői érzéke, valahogy a frontember-fronton mindig elvéreztek. A sajátos orgánummal és nem kis színházi rutinnal rendelkező Mischa Mang (Ivanhoe) igazolása fölpörgethette volna az együttes karrierjének lusta motorját, de sajnos az együttműködés nagyon rövid életűnek bizonyult, kifulladt egyetlen közös dalban (Breathing Spaces - Revoiced, 2005-2008).

Az utolsó, Roland Stoll énekessel megjelent album (5th Season, 2007) szerintem nem sikerült olyan rosszul, viszont nagyon rosszul fogyott, így Kerinnis belátta, hogy változtatnia kell a képleten, elsősorban Stoll nazális orgánumát és laposkás dallamait kell fölfrissíteni. Először bejelentették, hogy Erik "EZ" Blomkvist (Platitude) lesz az énekes, majd gyorsan képbe került Titta Tani (DGM, Astra), hogy aztán még gyorsabban kikerüljön belőle, végül úgy döntöttek, hogy több neves énekest be fognak vonni a munkálatokba. Ez mindenképpen ígéretes elhatározás volt, különösen a lista ismeretében: Frank Marino (na, nem a Mahagony Rush-ból!), Arno Menses (Sieges Even, Subsignal), Herbie Langhans és Dilenya Mar (Beyond The Bridge), Mike DiMeo (Riot, Masterplan, Creation's End), Nando Fernandez (Hangar), Oliver Hartmann (Hartmann, Avantasia, Genius Project, Empty Tremor) és Roland Stoll.

Az elmúlt öt év nagy nyűglődések közepette telt, egyre jobban elhúzódtak a fölvételek, valódi kiadó sem támogatta őket, a német elszántság végül mégis meghozta az eredményt. Kerinnis valóban tehetséges és David Bertok billentyűs (Subsignal) személyében kiváló társszerzőre lelt; nem egészen értem, miért üldözi őket a balszerencse. Az "Everlight" - várhatóan - minden eddigi lemezüknél szinesebb, változatosabb lett, jóllehet azért hallatszik rajta, hogy még a szokásosnál is kevesebb pénz jutott a produkcióra. A jó nevű énekesek befűzése fogósabb dallamokat eredményezett ugyan, de kicsit "foltos", egyenetlen lett tőle az összkép, amit csak súlyosbít a három, töltelék-ízű instrumentális szösszenet. A "Revoiced" 2008-as újrakiadásán bónuszként szereplő (korábban már említett) "Breathing Spaces" újonnan rögzített változata is helyet kapott a lemezen.

Nekem éppen az a két epikus hangvételű nóta tetszik a legjobban, ahol egyszerre több énekes is hallatja hangját: az "A Matter Of Time Transforming" és a címadó záró tétel. Lehet, hogy egy kicsit bele is szerelmesedtem Dilenya Mar-ba (persze plátói értelemben); ennek az apró termetű kislánynak (valójában asszonynak) hatalmas hang lakik a torkában. Mar és Menses (bocs, mindig elröhögöm magam ezen a néven!) zseniális párost alkotnak, nagyon szeretném őket egyszer egy teljesértékű produkcióban együtt látni.

Az "Everlight"-tal Kerinnis és Bertok egyértelműen új irányt adtak a Dreamscape döcögő szekerének, de a gyenge hírverés, elhúzódó, nehézkes munkamenet, a nagy kiadó hiánya és az olcsó produkció miatt aligha van esélyük szélesebb ismertségre és elismertségre szert tenni. Nagyon sajnálom, mert többre érdemesek; a saját szerény eszközeimmel továbbra is népszerűsíteni igyekszem őket.

Tartuffe