Kiadó:
SMP

Honlap:
www.danilosajnovic.com
myspace.com/danilosajnovic

Gyakorlatilag semmit sem tudok erről a szerb fiatalemberről, szokásom szerint blindre töltöttem le az cuccot. Némi utánajárással sikerült megtudnom, hogy a közel 50 perces bemutatkozó anyagot egy SMP nevű online kiadó jelentette meg, és még magyar vonatkozásai is vannak, hiszen a zentai Chainroom Studio-ban rögzítették, a Dreyelandsban éneklő Nikola Mijić producerelte, a bőgőt pedig Ispán András kezelte. A "Bilo jednom…" különben Šajnović hivatalos honlapjáról ingyenesen letölthető.

Furcsa élmény volt átrágni magam a mindössze négy hosszú, instrumentális dalt tartalmazó "csomagon". Először is, azonnal levettem, hogy tehetséges, szorgalmas, jó kezű gitárossal van dolgunk, de ez nem olyan nagy meglepetés, hiszen tudjuk, hogy Szerbiában komoly rock zenei élet van. Elég Srdjan Branković "Expedition Delta" projektjére és az Alogiára gondolni. Rögtön utána elkezdtem kapkodni a fejem, hogy "Hú, meg há! Én ezt már hallottam valahol! Ezt is, no meg ezt is!" A végén azt se tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek? Ez komoly vagy valami tréfa?

A félreértések elkerülése végett sietek már most leszögezni, hogy egy kellemes, magát kifejezetten hallgattató, kvázi hibátlan anyagról van szó, csak éppen szinte egyetlen önálló hang sincs rajta! A "Bilo Jednom…" ugyanis nem több egy John Petrucci stílusgyakorlatnál. Nagyjából úgy képzelem, hogy Šajnović elővette Petrucci "Suspended Animation" (2005) című szólólemezét, és a kész alapokra ő is elkezdett pengetni, mondván: "Hadd lám! Vajon megy ez nekem is?" Egyébként megy, s ez már önmagában is nagy szó, de ezt saját néven megjelentetni – hacsak nincs kezdettől fogva deklarálva, hogy az anyag az önállóság leghalványabb igénye nélkül született – minimum pimasz dolog.

Akkor nézzük tételesen: a "Ruza (Rose)" egyértelműen a "Curve", a "Bes (Anger)" a "Jaws Of Life", a "Promena (Change)" az "Animate-Inanimate" szerb megfelelője, az "U Scru Zveri (In The Heart Of The Beast)" pedig a "Wishful Thinking" és "Lost Without You" egyébként ízléses keveréke. Az egyezések olyan durvák, hogy nyugodtan tehettem volna egyenlőség jelet is a számcímek közé, maximum azzal a megjegyzéssel, hogy Šajnović szereti Petrucci tempóit egy kicsit belassítani és a Dream Theater lemezek (főleg a "Scenes...") hatása is erősen érződik.

Meg vagyok kettőzve: Šajnović ügyes gitáros, zenésztársai is kiválóan teljesítenek, az anyag jól szól, ezért nyilván kijár a dicséret, de tisztességesebb lett volna "Bilo Jednom John Petrucci" vagy valami hasonló címen megjelentetni. Ennek ellenére szurkolok neki, össze kell rittyenteni egy bandát, mondjuk Nikolával a mikrofonok mögött, és saját dalokat szerezni!

Tartuffe