Kiadó:
Radiant Records

Honlapok:
www.nealmorse.com
myspace.com/nealmorse

Neal Morse... a pasi egy fogalom: Spock's Beard, Transatlantic, Flying Colors, számtalan tribute anyag (pl. Yellow Matter Custard), s még annál is több szólóalbum. Nem tagadom, hiszen már többször leírtam (márpedig: verba volant, scripta manent - mondta egykor bölcsen Caius Titus), egyre kevésbé ragadnak magukkal a kompozíciói önismétlő jellegük miatt, mégis - bizonyos értelemben - minden egyes alkalommal lenyűgöz, minden egyes lemezét levadászom, ha élőben látom-hallom, szétcsúszok, s egytől egyig minden CD-jét megvásárolom eredetiben. Kell a zenei könyvtáramba és kész.

Morse évek óta - bármit is csinál - a már jól ismert elemeket pakolgatja, variálja, színezi és ötletesen újrahasznosítja. Egy-egy új lemezt meghallgatni olyan, mint ugyanabba a lakásba ezredjére belépni, s minden egyes alkalommal elámulni, hogy miként lehet sokadjára is ugyanazt a lakást, ugyanazokkal a bútorokkal úgy berendezni, hogy az ember egy pillanatra - de csak egy pillanatra - azt érezze, hogy alighanem a szomszéd ikerházba nyitott be, mert amit itt lát, ismerős ugyan, de mégsem a megszokott "családi" környezet.

Aki ismeri Morse önálló munkásságát, annak ennyi elég is kedvcsinálónak. Nem is húzom sokáig, itt a sommás ítélet egy kritikus, de elkötelezett rajongótól. A címadó "Momentum" és a több mint fél órás zenei kavalkád "World Without End" címmel (tényleg olyan mintha nem lenne soha vége) zseniális nóták, a Morse-féle törzsanyag részét képezik, de a többi csak töltelék, jóllehet szórakoztató. A "Thoughts Part 5" pl. a haszontalan önismétlés netovábbja, sem az eredeti dal (Beware Of Darkness - 1996), sem annak második része (V - 2000) nem volt olyan izgalmas, hogy indokolja az alapötlet újabb kimikrózását.

Állítólag Mike Portnoy az állandó pörgés miatt csak 2012 januárjában ért rá stúdiózni, bár akkor még csak egy nóta volt kész, meg néhány érdekes ötlet volt talonban. Morse - hívő ember lévén - nekifeszült a lehetetlennek, lefoglalta a stúdiót, és a hiányzó anyagot a rendelkezésre álló röpke két hét alatt összedobta. Ez azért érződik egy kicsit, jóllehet Morse az a típus, aki - ha nem kellene ennie, aludnia és más élettani szükségletekkel bajlódnia - évente akár 3-4 lemezt is simán meg tudna írni ezen a színvonalon.

Gitár-ínyenceknek mondom, hogy a "Momentum"-ban nem más, mint maga Mr. Guitar, azaz Paul Gilbert teker egy hatalmasat, míg a "World Without End"-ben egy nevesincs brazil srác, bizonyos Adson Sodré okoz komoly meglepetéseket. Illetve nem, mert mi már ezen az oldalon tudjuk, hogy Brazíliában egy kis odafigyeléssel, gondoskodással olyan mennyiségben nevelődnek ki az ügyes rockzenészek, mint pl. a kávécserjék...

Tartuffe