Bob Katsionis: Rest In Keys (2012)

Bob Katsionis.jpg

Honlapok:
www.bobkatsionis.tripod.com
myspace.com/katsionis

A nép szennyes ajkán ugyan több változatban él, Katsionisról mindig az a vicc jut eszembe, amelyik úgy végződik, hogy: "Ki a f.sz az a Bob?" De tényleg, ki ez a faszi, akiről szinte képtelenség eldönteni, hogy billentyűzni vagy gitározni tud jobban? Egy biztos, jól tette, hogy fölvette a Bob művésznevet (jóllehet ízetlen tréfákra ad okot), mert az eredeti görög keresztnévvel (hol Karalamposz, hol Mpampész) nem jutott volna messzire.

Katsionis 2005 óta teljes jogú tagja, billentyűs-gitárosa és társ-zeneszerzője a görög power csapatnak, a Firewind-nek. 2009-ben alapítója volt a glam rock föltámadás jegyében fogant Outloudnak, de ezek mellett is talál időt és energiát arra, hogy megannyi albumon vendégszerepeljen, sőt szólókarrierjét is ápolgassa.

Az utóbbival mostanában elmaradt egy kicsit, hiszen utolsó szólólemeze "Noemon" címmel 2008-ban jelent meg. A mostani már a negyedik a sorban, és erre is sikerült beszervezni néhány vendéget: egy-egy szóló erejéig megjelenik Gus G. (Firewind, Ozzy), Chris Ammott (Arch Enemy) és Gary Wehrkamp (Shadow Gallery). A "Rest In Keys" újdonsága, hogy ezúttal szerepelnek énekes nóták is az albumon, olyan dalnokokkal, mint Maxi Nil (Visions Of Atlantis), Liv Kristine (Leaves Eyes) és Peter Ellis (Monument). A csajos dalok nekem nem jönnek be, de a Kiskés orgánummal megáldott Ellis által fölénekelt lemezindító "On My Own" nagyon csecse darab.

Katsionis szólólemezei nem számíthatnak tömeges érdeklődésre; az instrumentális, billentyű-orientált rock zene nem éppen az átlag rocker szíve csücske. Aki viszont érzékeny az ilyesmire, olyan minőségi szórakozásra számíthat, mint akármelyik Warmen (Janne Viljami Wirman - Children Of Bodom) vagy Jens Johansson album hallgatásakor.

Jómagam csak a korongot záró 12 perces zongora szvittel (The Four Seasons Of Love) nem tudok mit kezdeni. Olyan unalmas és átlagos, hogy egyetlen percre sem tud lekötni. Katsionis igazi rajongóbarát csomagot is ajánl honlapján, potom 25 euróért megkapjuk az új CD-t, a 2008-as "Noemon"-t, egy pólót, egy dedikált posztert és egy gitár pengetőt. Nagyon értékelem az ilyen kedves kis "csomagokat". Más előadók, együttesek is igazán rászokhatnának. Ez lehetne egyik útja a CD-vásárlás föllendítésének. Persze lehet, hogy megint magamból indulok ki...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika