Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.speakingtostones.com
myspace.com/speakingtostones

A formáció neve ugyan jól hangzik, de nem pontos, ugyanis ezzel a Dream Theater-alapú progresszív metál muzsikával nem a kövekhez beszélnek, hanem egyenesen a szívemhez. A "kövekkel társalgó" bagázs feje egyértelműen Tony M. Vinci, aki körül a 2008-as bemutatkozó lemez (Speaking To Stones) óta mindenki kicserélődött.

A közreműködő muzsikusok neveit olvasva igencsak földerültem; különösen Mark Zondernek örülök (Fates Warning, Chroma Key, Ten), hiszen az előző lemezen előre beprogramozott szinti-ritmusok szolgáltatták az alapot, most pedig a progresszív műfaj egyik legendás dobosa üti a valódi "bőröket". Jókedvem csak fokozódott, amikor megláttam, hogy ezúttal az az Andy Engberg (ex-Lion's Share, Section A) énekel, aki Torben Enevoldsen (Section A, Fatal Force, Acacia Avenue) mellett már többször is bizonyította remek adottságait.

A több mint egyórás, összetett muzsikát hallgatva alig hihető, hogy Vinci és Anthony Brown billentyűs gyakorlatilag egy hosszú hétvége alatt pakolták össze az anyagot. De az is csodával határos, hogy - jóllehet személyesen sohasem találkoztak a zenészekkel, és csak az interneten ide-oda küldözgetett fájlokkal kommunikáltak - Andy Endberg és Conny Welen (szövegek és vokál) a zenéhez tökéletesen illő és csöppet sem esetleges dallamokat tudtak ráültetni a kész alapokra. Ez persze nem azt jelenti, hogy a dalok és dallamok azonnal belemásznak a hallgató fülébe. Nem szabad elfelejteni, hogy progresszív muzsikáról van szó, átlag tízperces nótákkal és mindössze öt szerzeménnyel az egész albumon!

Nekem a maga módján már a debütáció is tetszett, de az "Elements" egyértelműen hatalmas lépés előre. Az első lemez leginkább csak Vinci tehetséges Petrucci-klón mivoltát támasztotta alá, de most zeneszerzőként is mélyen meghajlok előtte. Az Anaximandrosz és Empedoklész által megnevezett négy alapvető asztrológiai elem (tűz, levegő, víz, föld) köré épített koncepciót az ötödik elemről, a mennyei létezők anyagáról (apeiron vagy éter) szóló epikus mű zárja. Barátilag figyelmeztetem a hallgatókat, a zene pontosan olyan elvont, mint a tematika: elszántságot igényel, de megéri.

Tartuffe