Kiadó:
Golden Core (Zyx)

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Vajon mi lehet a jel alatt (sub signal)? Szerintem a jelentés, a valódi tartalom, és hogy a német progresszív formációnak van belső tartalma, afelől senkinek sem lehet kétsége. Az egykori Sieges Even, valamint a jelenleg is aktív (már amennyire) Dreamscape tagokból álló Subsignal nálam nagy kedvenc; az a fajta intelligens, sokhallgatásos, de tökéletesen asszimilálható muzsika, amiből a gyűjteményemben van egy raklappal – nekem, meg vagy másik két-háromszáz embernek a világon. Ez azonban engem nem foglalkoztat (az együttes tagjait és a menedzsmentet talán annál inkább), mert a minőség nem mindig jár együtt a mennyiséggel – a mai világban meg pláne.

Mindkét előző lemezt ("Beautiful & Monstous" és "Touchstones") 2011-ben ismertem meg, és őszintén szólva az első jobban tetszett. Így némi aggodalommal néztem elébe az új megjelenésnek, attól félve, hogy a tendencia marad, és a "Paraíso" nem is lesz olyan paradicsomi (itt nyilván nem a gyümölcsre – állítólag nem zöldség –, hanem az édenkertre gondoltam). Amiatt épp nem izgultam, hogy Roel van Helden (Sun Caged) dobos távozása után Danilo Batdorf (Dreamscape) vette át a stafétát, illetve a dobverőt, hiszen Danilo a másik bandájában már bizonyított.

A kb. 60 perces új album nem rejteget semmi újdonságot a korábbiakhoz képest. Szerencsére a dallamokkal most könnyebben meg lehet barátkozni – már olyannak, aki könnyen barátkozik bonyolult, nem hétköznapi jelenségekkel. Én biztosan ilyen vagyok, különben nem lennénk Túrisassal gyakorlatilag gyerekkorunk óta cimborák. Az egyetlen tényező, ami hervasztólag hatott rám, hogy Markus Steffen úgy kerüli a gitárszólókat, mint ördög a tömjénfüstöt. Az első gitárszóló-szerűségre egészen a hetedik nótáig kell várni (The Stillness Beneath The Snow), ott is akusztikus változatban. Elfogadom, hogy ez a muzsika nem a lélegzetelállító hangszeres bravúrokról szól, mégis jól esne néha, ha Steffen vagy Bertok ujjai néha megszaladnának, mint pl. a "The Blueprint Of A Winter"-ben, ahol Mensest a csinoska Marcela Bovio (Stream Of Passion, Ayreon) támogatja meg énekével. Bovio úrhölgy üdítő szereplése ellenére nem ez a dal, hanem a "The Colossus That Bestrode The World" a kedvencem. Az ilyenekért csipázom igazán a Subsignalt!

A "Paraíso" – ami szerintem határozottan szerethetőbb elődjénél – az alapváltozat mellett megjelenik speciális kiadásban is, amelyben egy második CD-n szerepel a tavalyi koncert DVD (Out There Must Be Something) hanganyaga. Ahogy néztem, árban a két változat között 1-2 euro különbség van, ezért mindenképp érdemes a 2 CDs változatot beszerezni – főleg olyannak (én nem tartozom közéjük!), akinek nincs meg a "Live in Mannheim" DVD. A borító meg nagyon el lett találva...

Tartuffe