Kiadó:
Escape Music

Honlap:
facebook.com/RageOfAngelsUK

A Rage Of Angels (amely nem azonos a '80-as évek végén aktív amerikai dallamos metál formációval) nem új jelenség, hiszen 2013-ban "Dreamworld" címmel már megjelent egy lemezük, amit akkor a kritikusok elég kedvezően fogadtak. Ez nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, akkor olyan énekeseket sikerült mozgósítani, mint pl. Harry Hess (Harem Scarem), Robert Hart (Bad Company), Danny Vaughn (Tyketto) és Ralf Scheepers (Primal Fear). A Rage Of Angels egyébként Ged Rylands ex-Ten billentyűs szerelemgyermeke, aki 10 évig családi okok miatt pihentette magát és ötleteit, majd a Rage Of Angels életrehívásával párhuzamosan a Tyketto billentyűse lett.

Rylands most úgy határozott, hogy a második albumon már nem vendégénekesekkel dolgozik, hanem teljesidős alkalmazottként leigazolja a Sagát is megjárt legendás AOR torkot, Rob Morattit. Nem meglepő, hogy Moratti mögé Rylands Ten, Tyketto és Coldspell tagokat verbuvált, akik közül külön ki kell emelnem Chris Green (Tyketto, Furyon) gitárost, aki Neil Fraser (ex-Ten) mellett egy nagy csomó gitárszólót bevállalt, nem is akármilyet!

A Rage Of Angels érthető módon főleg a Ten erősen dallamérzékeny világát idézi meg, de annál azért szőrösebb lágyékkal – keveredik benne az AOR és hard rock, sőt kicsit még a metállal is kacérkodik (R.O.A.). Jóllehet egy billentyűs projektjével állunk szemben, igazából a két gitáros csúcsteljesítménye az, ami kiemeli a tucattermékek közül. Persze arról szó sincs, hogy szétgitároznák a számokat, viszont egyáltalán nem szégyenlősek, akad olyan nóta, ahol simán három-négy szólót is vállalnak (pl. One Step Closer, Strangers In The Night).

Nézőpont kérdése, hogy a lemez változatosságát (tempó, hangvétel, stílus tekintetében) gyengeségként vagy előnyként értékeljük. Nem minden nóta szól nekem, de érdekes módon egyiket sem találtam unalmasnak, kivéve talán a lemezt záró "Long Days Without You"-t – még a japán bónuszként "What Matters Most Of All" is leköt. Lehet, hogy akad olyan, akinek Moratti orgánuma túlságosan selymes (tényleg osztályidegen kicsit a keményebb dalokban), de pl. Nightranger, Ten, Tyketto, Journey, vagy akár Y&T rajongóknak ez a lemez nagyon kellemes (feleségbarát) élményeket szerezhet.

Tartuffe