Kiadó:
Inner Wound Recordings

Honlap:
facebook.com/sunburstofficial

Megint itt az ideje, hogy jól hátba veregessem magam! Még mondja azt valaki, hogy a kukázás nem kifizetődő dolog! Valamikor 2010-ben írtam egy képtelenül fiatal görög gitárosról, bizonyos Gus Draxről. A leginkább Jeff Loomis nyomdokain haladó ígéretes tehetség instrumentális lemeze akkor nem taglózott le, de – mint a legjobb producerek – megéreztem benne a potenciált. Lehetett is vagy 4 olvasója annak a cikknek! Lehet ám nem hallgatni rám, csak éppen nem érdemes! "Ez a srác nagyon tud" – írtam – "és tényleg szépreményű muzsikus, aki valóban a tökéletességet keresi. Állítólag egy új bandát hozott össze; remélem, ott lesz majd igazi dobos, egy jó torkú énekes, meg egy bőséges adag szikár riff, amúgy Nevermore-osan."

Azt hittem, hogy reményem akkor vált valóra, amikor Drax egy szinte tökéletes Roy Khan hasonmással, a The Chronicles Projectben is szereplő Vasilis Georgiou énekessel Black Fate néven megjelentette az ígéretes, de nem éppen lehengerlő "Between Visions & Lies" (2014) című albumot. Valójában azonban – és ez az én nagy vigaszom! – nem a Black Fate, hanem a Sunburst képzeletbeli produceri énem óhajainak megtestesülése. Ez a nyerő páros, Drax és Georgiou ugyanis Bob Katsionis aktív közreműködésével (a billentyűk és a keverőpult mögött) most hatalmasat lépett előre. A "Fragments Of Creation" sokkal jobban szól és érettebb, tetszetősebb dalokkal lett föltöltve, mint eddig bármi, amihez Draxnek köze volt.

Drax és Georgiou "zenei személyisége" természetesen vastagon nyomot hagyott az albumon: Drax hozza a Loomis-érzést, a Nevermore technikai polírozottságát és borongós hangulatát, Georgiou pedig a Conception és a Kamelot epikus, szinte rock-operás – mellesleg nem sokkal életvidámabb – attitűdjét. Ütős elegy! A két irányzat legsikerültebb integrációját a lemezt záró, 12 perces "Remedy Of My Heart"-ban hallhatjuk. Személy szerint ugyan el tudtam volna viselni még több progresszivitást, játékosságot (amúgy Conception módra), sőt Katsionis szerepét is hangsúlyosabbra vettem volna (lásd az instrumentális "Beyond The Darkest Sun"-t!), de nem lehetek telhetetlen.

Egyelőre nehéz megjósolni, hogy mit tartogat a jövő a Sunburst számára. Az biztos, hogy ez egy vérprofi, a legnagyobbakkal is egy lapon emlegethető produkció. E kérdés csak az, hogy nem hasonlít-e túlságosan a két meghatározó egyéniség kedvenceire. Én ebben a tekintetben hajlamos vagyok elnéző lenni, de a "szakma" az ilyesmit nem szokta jól fogadni...

Tartuffe