Kiadó:
Melodic Revolution Records

Honlapok:
oceansoftime.bandcamp.com/releases
facebook.com/OceansOfTimeBand

Már négy éve annak, hogy "Támad a norvég progresszív metal harmadik hulláma" címmel egy bejegyzésben megemlítettem a Rudhira mellett egy tehetségesnek tűnő norvég zenekart, az Oceans Of Time-ot. Azért olyan nagy elánnal nem támadtak, hiszen a "Trust"-ra elég sokat kellett várni, nem sikerült nagyobb kiadóhoz kerülniük, de komolyabb promóciót sem az új anyag alá tenni.  2013-ban ugyan megjelent egy "single" (Show Me The Way), de ez a szörnyen primitív videoklipjével egyetemben elég hervasztó előrejelzésnek bizonyult.

Annak ellenére, hogy az új anyagot a szakmailag nagy elismerésnek örvendő Tommy Hansen mixelte és maszterelte a dániai Jailhouse Studiosban, a hangzás továbbra is gyöngécske, különösen a dobok és az ének nélkülözik a szükséges dinamikát. Ken Lyngfoss énekes hangja egyébként is elég...khm...erőtlen (nem akartam szegény Lyngfoss nevére ízetlen rímet faragni). Számomra a fő attrakció kétségkívül Lazz Jensen gitáros minden elismerésre méltó teljesítménye.

A zenekar egyébként maradt az európai speed power hagyományoknál, továbbra is előszeretettel idézi meg a Statovarius, Rhapsody és Thaurorod által képviselt álszimfonikus ízlésvilágot, de kokettál a progresszív stílusban építkező dalszerkezetekkel is. Az album fénypontja egyértelműen a négy tételből álló, nagy lélegzetvételű "Grapes Of Baccus", ahol epizódszerepet vállal Jorn Lande és Nils K. Rue (Pagan's Mind). Ez a darab becsületére válna a legnagyobbaknak is.

Ha szükséges valamilyen végkövetkeztetéssel előállnom, akkor íme: bár akadnak itt kimondottan élvezetes pillanatok, a négy évvel ezelőtti prognózisommal ellentétben be kell ismerjem, ebből bizony nem lett cserebogár.

Tartuffe