Joop Wolters: Snapshot (2021)

yyy_40.jpg

Honlapok:
joopwolters.bandcamp.com
facebook.com/JoopWoltersOfficial

Erről a kiváló holland gitárosról még nem esett szó itt az oldalon, de most, hogy előállt az ötödik szólólemezével, úgy ítélem, illik róla írnunk néhány gondolatot. A Németalföldön egyébként elég élénk rock- és metálzenei élet folyik, nagyobbrészt instrumentális anyagokban gondolkodó gitárosokból is akad arrafelé néhány, pl. Marcel Coenen és Anand Mahangoe. Joop Wolters azok közé tartozik, akik inkább az elvontabb, fúziós muzsikákat részesítik előnyben, korábbi lemezei is inkább e koncepció szerint fogantak.

A márciusban bevezetett járványügyi intézkedések, a hol enyhébb, hol szigorúbb karanténszabályok indították arra az egykori hosszú és fakószőke rőzsét rövid frizurára cserélő, manapság kicsit megvastagodott muzsikust, hogy 10 év múltával újabb lemezt készítsen házi stúdiójában. Az albumot indító "Virus" című nóta nem véletlen kapta ezt a nevet. Bár a mainstream sikerek messze elkerülték Wolterst, hazájában és a szakmában elismert stúdiózenésznek számít, közreműködött pl. Vivien Lalu több lemezén is (Shadrane, Lalu).

A "Snapshot"-ot teljesen egyedül játszotta föl, minden hangszert ő kezelt, bár a dobsáv rögzítéséhez alighanem egy számítógépes programot használt - ezt manapság csupán a hangzás alapján nehéz megítélni (legalábbis egy olyan amatőrnek, mint én vagyok). Elvétve a korábbi anyagokon is előfordult egy-két énekes nóta, de ezen az albumon több is akad. Volt, amit ő maga énekelt föl, volt, amihez barátokat kért föl, pl. az "Emty Chair"-ben Henrik Båthot hallhatjuk (DarkWater, Shadrane, Waken Eyes, Universal Mind Project).

Ezt az eddigi legjobb lemezének tartom, változatosabb, dallamosabb elődjeinél, emészthetőbbre, szerethetőbbre sikerültek a dalok. A lemez egyébként nem hosszú, kb. 45 perc, de ebből a bónusz (Hardcopy) az enyhén szólva felejhető kategória. Azért így is tömény, sokoldalú anyag lett, amelyből az instru gitár anyagokra érzékeny lelkek jóízűen, kedvükre csemegézhetnek. A szerző Bandcamp oldalán az egész album meghallgatható. Állítom, ez a karantén-lemezek sorában kifogástalanul megállja a helyét!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika