Leverage: Above The Beyond (2021)

yyy_70.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.leverageofficial.com
facebook.com/leverageofficial

Kotta kolléga már napokkal korábban jelezte, hogy igényli az új Leverage kritikáját. Akkor ígéretet tettem rá, hogy megírom, de jó okom volt arra, hogy ne siessem el a dolgot: egyrészt sokirányú elfoglaltságaim miatt nem volt időm a lelkiismeretes kiértékelésre, másrészt a 10 év hallgatás után kiadott 2019-es lemezük (DeterminUs) hatalmas csalódás volt. Nekem nagyon hiányzott Torsti Spoof gitáros (The Magnificent) hozzájárulása (hangzásban, hiszen a zeneszerzésért gyakorlatilag egy személyben Tuomas Heikkinen a felelős), de a máskülönben nem igazán lenyűgöző Pekka Heino énekes váltóembere, Kimmo Blom (Urban Tale) sem nyújtott igazán meggyőző teljesítményt. Persze a legnagyobb bajnak a hangzás elvékonyodása és a dalok megereszkedett színvonala bizonyult.

Az "Above The Beyond" - hogy mindjárt a dolgok közepébe csapjak - szerencsére sokkal pofásabb közvetlen elődjénél. A korábban jellemzően power metalos hangzás ugyan nem tért vissza - valamiért Marko Niskala billentyűs érthetetlenül és méltatlanul a háttérbe (sarokba?) lett szorítva -, a szerzemények ezúttal sokkal jobban sikerültek. Talán indokolatlan a három lassú ballada (bár a korábbi lemezeken sem spóroltak velük), de Kimmo Blom végre leszokott arról, hogy fölöslegesen gurgulázva rekesszen, és a Torsti Spoof helyére érkező Mikko "Tanár úr" Salovaara (ex-Kiuas) is kétségeken fölül álló hangszeres kompetenciájához méltóan eregeti szólóit (pl. Do you Love Me Now, Falling Out Of Grace).

A lemezen végre újra vannak igazán ütős dalok, ilyen például a klipes "Emperor", melynek közel-keleti föl- és levezető dallamfoszlányai súlyos kontrasztban állnak a fagyos, sarkvidéki hangulatot árasztó borítóképpel, de ilyen az album vitathatatlan csúcspontját jelentő "Falling Out Of Grace" is. Ez utóbbi közelíti meg leginkább az első három lemez színvonalát, amely az újkori Leverage-hez továbbra is úgy viszonyul, mint a Gerlachfalvi-csúcs a Kékestetőhöz (egyszerűbben: a Tátra a Mátrához).

Ezzel nagyjából el is mondtam minden lényegeset: az "Above The Beyond"-dal sem sikerült megugrani az ún. MK I (klasszikus fölállás) által magasra helyezett lécet, az viszont határozottan vigasztaló, hogy a "DeterminUs" (és az előtte megjelentetett EP) által okozott csalódást érdemben képesek voltak orvosolni.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika