Anubis Gate: Interference (2023)

anubis-gate-interference.jpg

Kiadó:
No Dust Records

Honlapok:
www.anubisgate.com
facebook.com/AnubisGate‎

Jön nemsokára a Riverside és a Voyager is az új lemezét népszerűsíteni, úgyhogy belehallgattam az idei megjelenéseikbe. Jó muzsika mindkettő, de nem az enyém. Más már, mint amivel megszerettem őket. Tulajdonképpen az Anubis Gate-ről is elmondható, hogy a kezdetekhez képest sokat változtak, az "Andromeda Unchained” (2007) környékén akár a Royal Hunttal egy kalapba is kerülhettek volna, nem csak azért, mert dánok, de a steril hangzás okán is, bár valamivel progosabbak voltak Andersenéknél.

Aztán olyan szintű befelé fordulás, sötétedés indult el náluk, hogy ma már nem merném egy napon emlegetni ezt a két skandináv csapatot. Itt nálunk is kikerültek a fókuszból, 9 éve jelent meg róluk az utolsó írás az oldalon. Hasonló tehát a három újító-kísérletező prog-metal fogat "íve”: felfedezés és rácsodálkozás után szép lassan elengedtem-elengedtük őket, amikor már túlzottan elmentek egy más irányba az eredeti, izgalmas stílusuktól.

Kissé félve vettem kézbe ezek után az "Interference” CD-t, nem igazán vártam visszafordulást, megvilágosodást tőlük sem. Időközben egy kisebb kiadóhoz is kerültek, lehet amúgy, hogy éppen ez (és a mögötte okként megbúvó gyenge eladások) ébresztették rá őket, hogy nem feltétlenül járnak jó úton a rideg, elidegenítő fölfogásukkal. De lehet, más az oka, mondjuk személyes, mindazonáltal tény, hogy jóval emészthetőbb és kiegyensúlyozottabb album született ezúttal, amely a kísérletezés mellett azokat a jól bejáratott prog-power fordulatokat is hozza, melyekkel anno megszerettük őket.

Tehát a Riverside-dal és a Voyagerrel ellentétben ők visszataláltak ahhoz a formulához, amiben a metal, a progresszivitás és a régi-új megoldások (legyen az djent, túltolt elektronika, ambient vagy éppen pszichedelikus merengés) élvezhető, inspiráló elegyet képeznek. Ez a korong éppen olyan friss és élvezetes, mint az "Anno Domini High Definition”, vagy a "The Meaning Of I" volt egykoron. Nem könnyű hallgatmány, már csak sokrétűsége miatt sem, de Henrik Fevre basszeros-énekes bőven hoz annyi jó énekdallamot, hogy már elsőre élvezhető legyen, úgyhogy érdemes próbát tenni vele.

Szóval jön a Riverside és a Voyager hamarosan Budapestre. Egy hazai Anubis Gate koncertre ellenben zéró esély van (főleg egy kis kiadóval a hátuk mögött), annyira x-edik rangú ez a banda. Pedig 2023-ban a fent említett  izgalmas, modern prog-metal formációk közül ők vannak a legjobb formában, állítom!

Kotta

Címkék: lemezkritika