Teramaze: Desire Colours N Lust EP (2025)

Kiadó:
Wells Music

Honlapok:
www.teramaze.com.au
facebook.com/teramaze
teramaze.bandcamp.com

Eszembe sem jutott annak lehetősége, hogy a tavaly végre egy elejétől végig élvezhető lemezzel előrukkoló Teramaze a 2025-ös évet mindjárt egy öt számos, kb. 27 perces EP-vel kezdi. Dean Wells nem fér a bőrébe; alighanem ő lett az ausztrál Neal Morse! Önkritika és kreatív szűrő hiányában szinte számolatlanul ömlenek belőle a dalok, aminek persze felemás az eredménye, mert van olyan tehetséges dalszerző, hogy a szerzemények lényegében jók legyenek, de ebben a féktelen tempóban – hogy ne mondjam: alkotói hasmenésben – könnyű mellé lőni vagy ellaposodni.

Az EP-n hallható tételek nem definiálják újra a progresszív metál műfajt, de nem is lógnak ki a tavalyi kiadvány által kijelölt irányból vagy képviselt minőségből. Nincs bennem olyan érzés, mintha a 2024-es nagylemezről lemaradt B-listás bónuszokról lenne szó. Annak meg külön örülök, hogy nem vették túl lassúra a tempót. Mindazonáltal továbbra is azt mondom, a következőre nagyon rá kéne pihenni; a kicsit popos, művi hangzást jó lenne fazonigazítani. Egy olyan generál szervízre van szükségük, mint amilyet példának okáért tavaly a DGM is merészen fölvállalt. Lett is belőle toplista első hely.

The Ferrymen: Iron Will (2025)

Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/TheFerrymenofficial

Blogunkon becsülettel végigkövettük a Frontiers milliomodik "csinált" zenekarának, a Feri-embereknek eddigi pályafutását. Aki olvasta korábbi kritikáinkat, tudja, hogy sosem voltunk elájulva a tagságában kiemelkedő, de teljesítménye szerint középszerű triótól. A 2019-es album recenziójában például azt írtam, hogy "nem tudja megidézni a Last Tribe vagy az első két Allen-Lande lemez varázsát. Nem tudnám megmondani, hogy a mágia hol veszik el; Karlsson ötletei halványultak-e el, Romero képtelen-e arra, hogy Russell Allen és Jorn Lande dallamérzékét és millió dolláros, védjegyszerű manírjait helyettesítse. Tekintve, hogy a trió minden egyes tagja a maga módján legenda, inkább hajlok arra, hogy egyszerűen az a bizonyos illékony, definiálhatatlan kémia hiányzik." Sajnos továbbra sincs okom korábbi ítéletem megváltoztatására.

Nem tudom, hogy a "Vasakarat" találó cím-e egy ilyen lemeznek. Az biztos, hogy erőltetett, izzadságszagú a projekt, de most már igazából az akaratot sem nagyon érzem az unalmas paneleket minden lelkesedés vagy meggyőződés nélkül hanyagul egymásra hajigáló muzsikusokon. A lemezt indító "Chokehold" gitárszólójának ötlettelenül kapirgáló/gurgulázó második fele nemcsak a jobb napokat látott Karlssonhoz méltatlan, de a jazzisták pont az ilyen gondolat- és érzelemmentes tekerés miatt nézik le a rockzenészeket. Erre mindjárt utána jön a nevetségesen sablonos metál toposz: a harangzúgással és Carmina Burana-ízű vegyeskórussal (ál)misztifikált "Mother Unholy". Szörnyű ilyesmit leírni, de alig bírtam végighallgatni az anyagot.

Ahmad & Mohamad Chegeni: Zahed (2024)

Honlap:
ahmadchegeni1.bandcamp.com

Az orientális (közelebbről közel-keleti) rock régóta a szívem csücske. Sajnos a Nap leáldozni látszik a stílus fölött; egyre kevesebb ilyen kiadvány jelenik meg; talán a "nyugati" közönség már nem érzi akkora kuriózumnak az ilyesfajta fúziót. Megjegyzem: az európai kultúrkörön belül is csökken az érdeklődés a jobb napokat látott folk rock/metal iránt. Divatok jönnek, mennek. Néha pedig a sírba visznek magukkal néhány egyébiránt nagyon is izgalmas és értékes vívmányt, szemléletmódot.

Ez az anyag a manapság Iránként (árják földjeként) emlegetett Perzsiából származik, gyakorlatilag pedig egy testvérpár, Ahmad & Mohamad Chegeni agyszüleménye. A szerzőpáros muzsikáját Ahmad szólaltatja meg; ő játszik minden hangszeren és a gitárszólói is teljesen vállalhatók. A koncepció lényege, hogy régi és új perzsa poéták (Hafez, Khayam, Khajoo Kermani, Hamid Mosadegh, Akhavan és Moshiri) költeményeit perzsa dallamokon és ritmusokkal kevert modern rockzenei köntösben tálalják à la Tool és SOAD. Az eredmény rendkívül tetszetős, bár inkább csak azoknak ajánlott, akik nyitottak nemcsak a közel-keleti népzenére, hanem pl. a Tool ritmus-vezérelt, komótosan építkező, lüktető, meditatív hangulatára. Egy próbát mindenképpen megér, ráadásul egy az egyben meghallgatható a mellékelt bandcamp oldalon.

Tartuffe