Május 30-a és június 20-a között befigyelt a Maiden, a Metallica 2x és a Scorpions. Igazi őskövületek, nyilván részben az hajtott el ezekre (az Iron Maiden esetén Pozsonyig, a Scorpions kapcsán pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy az utolsó két alkalom után – 2022-ben és 2024-ben – újdonságot várni már nemigen lehetett, mégis), hogy bármelyik fellépésük a közelben az utolsó lehet. Különösen igaz ez a germán rockerekre, net-szerte téma Meine fizikai állapota, ahogyan látom.
De azért a Maidenre se vegyünk mérget, Murrayt minden újabb turnéról győzködni kell, McBrain már offolt is, és legyünk őszinték, a pótlására bevett haver inkább csak amolyan „a turnéra jó lesz” megoldás, nem hiszem, hogy vele valaha is készül majd lemez. Ha még egyvalaki kiesik onnan Smith és Dickinson a szólódolgaira fókuszálva zenél majd tovább, Murray végre golfozhat egész nap, és mintha Harris is kezdene belefáradni ebbe az egészbe. De ne legyen igazam.
Ellentmondásos gondolatok fogalmazódtak meg bennem a három buli kapcsán, kezdjük mindjárt azzal, hogy a nagy metal bandák (Maiden, Metallica, Guns, AC/DC) rendre nézőcsúcsokat döntögetnek az évekig tartó világkörüli turnéikon, telt házas az összes stadion. Ehhez képest a közrádió (a netes rock-adókat nem ide számolva) egyszerűen negligálja a kemény rockot. Ez teljesen gáz szerintem, főleg, hogy ezen csatornákat rohadtul nem azok a fiatalok hallgatják, akikről szeretnék, ha hallgatnák őket, hanem még éppenséggel az idősebb generációk.
A másik kérdés, hogy mennyire hitelesek, dinamikusak ezek a figurák így hatvan és nyolcvan között? Még a legfiatalabb közülük (Trujillo) is erősen közelíti a nyugdíj-korhatárt (61 éves), de Meine például már 78. Kezdjük akkor a Maidennel: mondjuk úgy 90%-ban. Dickinsonnal az élen ugyanúgy bemozogják a színpadot, mint fiatal korukban – lehet, hogy csal az emlékezetem, a DVD-ket újranézni e miatt pedig nem fogom, de szerintem akkoriban se cirkuláltak többet, mint manapság. Aki most kevesebbet mozog (pl. Smith), az régebben sem volt egy sajtkukac.
Simán tolják a 2 órás bulikat, talán még hosszabban is, mint ami anno a sztenderd volt. Mosolyognak közben, és maximálisan kiszolgálják a közönség-igényeket (pl. setlist: best of és tematikus turnék váltogatása). Jobban szólnak (főleg a gitárok), mégiscsak fejlődött a hangtechnika közben. Ugyanez igaz a látványvilágra, mondjon bárki bármit, ma könnyebben lehet megugrani a lécet ezen a téren is, hogy a stadion minden pontjáról elégedetten távozzanak a rajongók.
Végül, de nem utolsósorban alighanem jobban oda is figyelnek magukra így, hogy nyuggerek lettek: nincsen éjszakai mulatozás, másnaposság a színpadon; mellényúlások, pontatlanságok elvétve fordulnak csak elő. Dickinson ma is kitartja a hangot fél percig a "Seventh Son" végén, csak néztünk a haverokkal, hogy mi van? A Judas se veszi le a "Painkiller"-t a műsorról, pedig én még azt is elfogadnám – így minden egyes alkalommal stresszelek, nehogy Halford ott kapjon agyvérzést a színpadon.
Szóval náluk nagy probléma egyelőre nincsen, sőt. Lássuk a ’talicskát! Ők eleve fiatalabbak, elvárható, hogy oda…csapjanak minden este. Erre azért ők rátesznek még egy lapáttal: ez a duplakoncertes koncepció azért nem semmi, na. Két teljesen más műsor 2 napon belül, le a kalappal! Ezért még a fullba nyomott kretén marketinget is elviselem, vagy inkább – mondjuk úgy – megbocsátom. Náluk mással van a probléma.
Mivel? Mégiscsak a marketinggel, úgyhogy mégse bocsátom meg. Ez a körszínpad nettó kib@szás a nézőkkel. Értem én, hogy 80 ezer jegyet lehet eladni egy 60 ezres stadionban így (nem kell lezárni egy részét sem), plusz még reklámértéke is van, de az üzleti szempontokon túl ez az egész egy rohadt nagy átverés. Még ha be is furakodsz a kör alakú kivetítők (amik látványosak ugyan, de sokat nem érnek) állványai közti résbe valahol, közel a színpadhoz, akkor is 80% esélyed van, hogy egészen máshol játszik a zenekar, és semmit (értsd, zéró) nem látsz belőlük hosszú percekig.
Ez az a helyzet, amikor egy ülőhely gyakorlatilag többet ér, mint az álló (a snakepitet most hagyjuk a pofátlan áraival). Lehetne mondani, hogy a Metallica – ügyesen – a közönség életkorához igazította ezzel a húzással az egész showt, de azért ez valahol mégiscsak a metal halála, egy valamire való rocker koncerten nem ül le és kész. A nagyobb baj, hogy a hangzás se jó így, összevissza pattog a hang a körbesugárzástól.
Viszont maga a csapat odatette. De még hogyan! Az első nap is erős volt, még az én gyomrom is bevette, pedig tőlem aztán a Fekete Lemez utánról játszani bármit is a teljesen felesleges időtöltés kategória. A második nap a négy Ride-os nótával ugyanakkor teljesen levett a lábamról, piszok erős műsort toltak, ráadásul mindezt két nappal azután, hogy már lement egy majdnem best of. Ezt azért így megsüvegelem.
A németeknek nyilván a legnehezebb, mert ők a legidősebbek. Szerintem a legtöbben ehhez is igazítottuk az elvárásainkat a színpadi jelenléttel – legfőképpen Meinéével – kapcsolatban. A műsorba is bele lehet kötni: nagyjából a négy évvel ezelőtti etapot kaptuk, sokat nem gondolkodtak, hogyan tudnák feledhetetlenné tenni ezt a jubileumi turnét, maradtak a jól bevált slágereknél. Különösen nehezményeztem – főleg az előző kör után – a "Blackout" mellőzését (csak a címadó hangzott el róla). Már megint erősen "Love At First Sting"-hangsúlyos volt a program, ezt azért nem teljesen értem, hiszen legutóbb az az album teljes egészében elhangzott.
Látványban sem kaptunk újat (a gigantikus felfújható skorpióig, az azért rendben volt), de annyira jól kitalálták a háttérvetítéseket, hogy ezt speciel könnyen megbocsátom nekik, most is szívesen néztem. Mickey Dee dobszólója pedig ismét ott volt a szeren. Én ilyent még nem láttam, az egyetlen csapat, akiknél ilyenkor nem indul meg a közönség a WC és a büfék felé, és ahol a dobos produkciója után van a legnagyobb őrjöngés. Elképesztő a pasi.
Summa summarum, a Scorpions jelenség még most is működött. Hogy az mi? Hát az, kérem szépen, hogy ezeknek a "srácoknak" brutál jó számokat, orbitális slágereket kellett írniuk, hogy világsztárok lehessenek. Mert annyira anti-rockerek (anti-sztárok), amennyire csak lehet. Világéletükben roppant csúnyák voltak, ráadásul nagyon németek. Schenker a bundesliga fizimiskájával, Meine már fiatalon is öregnek nézett ki és kopaszodott… Nem voltak szépfiúk, na, mégis megcsinálták. A dalok erejével, minőségével. Márpedig a minőség örök. Hogy egy klasszikussal éljünk: ennyi.
Összefoglalva, a Maiden 90%, ami simán elég. Ha egy szóval kellene jellemezni a velük kapcsolatos élményeimet: stabil. Nincs itt semmiféle agónia, ez egyelőre még mindig egy működő nagyüzem. A Metallica dettó, csak egy ligával feljebb. A zenekar feszes, energikus, de miközben a zenészek top formát hoznak, a túltolt marketing hype és üzleti szemlélet határozottan ront az élményen. A Scorpions kicsit más, mert ha van egy katalógusod tele "Still Loving You"-szintű slágerekkel, akkor túl fogsz élni generációkat, trendeket és saját fizikai korlátaidat is. Bundesliga frizura és bajusz ide, vagy oda.
Konklúzió: az nincs. Örüljünk, amíg láthatjuk őket színpadon, aki pedig ezeknél a dinoszauruszoknál a hibákat keresi, az menjen el politikusnak! (Ennél nagyobb átok pillanatnyilag nem jutott eszembe.)
Kotta
fotók:
https://spectator.sme.sk
https://langolo.hu
