Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.haremscarem.net
facebook.com/harem.scarem.band

Ha létezik a dallamos rock/metal műfajnak alulértékelt csapata, az kétség kívül a kanadai Harem Scarem. Az ördög tudja, hogy miért alakult ez így, hiszen 30 éves pályafutásuk alatt végig közérthető dalokban gondolkodtak, számos potenciális rádiós slágert írtak (egyik sem lett az), ráadásul egy igazi (szintén alulértékelt) gitárhősük is volt/van. A '93-as szenzációs "Mood Swings" lemezük máig hivatkozási alap dallamos metal körökben, de az igazi és méltó elismerés, hírnév valahogy mégis elkerülte őket. Persze, aki ismeri a rocktörténelmet, az azért pontosan tudja, hogy a balsorsuk (szeretnék én azért ilyen zenei balsorsot... :-)) oka mindössze néhány év volt. Ha a '80-as években jelenik meg a "Mood Swings", akkor vélhetően platinalemez és arénaturné, a '90-es évek második felében ugyanezért lesajnálás jutott, cinikus megjegyzésekkel kísérve a virtuóz gitárjátékot, a többszólamú kórusokat. Meg is zavarodtak szegények, hiába történt kikacsintás a grunge stílusjegyek irányába, veszett fejsze nyele volt ez, a "Mood Swings" kórusai, szólói nem számítottak bocsánatos bűnnek Grungiában. Itt hát az igazság pillanata, hiszen néhány erősen low-budget koncert DVD után mindenki megnézheti, hogy mit tud ez a banda élőben. – Mindent!

Jó lenne őket nagyobb helyen és jobb színpadképpel látni, meg talán jobban esne a szemnek, ha a rockfazonját nem csak Darren Smith dobos menti át a jelenbe. Pete Lesperance gitáros még úgy-ahogy színpadképes, Harry Hess énekes viszont menthetetlen. Totálisan hétköznapi kiállása nem feltétlen az, amit egy rockbanda énekesi posztján én látni szeretnék, de ez csak az első percig volt igazán problémám, mert a nyitó "Garden Of Eden" daltól kezdve a befejező "No Justice"-ig zenei csoda részesei lehetünk. Hihetetlen, hogy milyen hangszeres és vokál munka folyik a színpadon. A "Sentimental Blvd." nótát pl. Darren Smith énekli, de mindenki ki veszi a részét az énektémákból, kristálytisztán, precízen. Pete Lesperance ritmus és szólógitározása is 10/10, ráadásul teljesen egyedi stílusa is van. A koncert húsz tételéből  tízet a "Mood Swings" és az új lemez (Thirteen) számai adnak, de ezeken túl sincs üresjárat, egytől-egyig király nóták, hibátlan anyag. Mestermű lett a "Live At The Phoenix". Nem a látvány, nem a tomboló közönség, "csupán" a ZENE miatt. Jogosan felmerülő kérdés, hogy akkor kell-e egyáltalán a DVD a dupla CD mellé? Válasz: – Persze. Miért? – Csak!

Túrisas