Nem értem én a zeneipart és az ő működését, ez tiszta sor. Ahhoz képest, hogy napi rendszerességgel figyelem a rockvilág híreit, különös és sóvár tekintettel a heavy metal színtér ármánykodásaira, az Aina projekt híre mégis úgy került el, mint Császár Elődöt az igazságszolgáltatás.

Odáig rendben is van, hogy az anyagot egy szinte ismeretlen, kis holland kiadó (Transmission) finanszírozta és jelentette meg, tehát reklámra elvileg csak szerényen futotta, és azt is értem, hogy a már ötödik éve az ismeretlenségben vergődő fémopera számára elérkezett a meg nem érdemelt, de általam örömmel lereagált "ócsítás" ideje, így két és félér' már tehettem is a tatyómba a kiadványt.

És innentől folyamatosan nem értem. A 2 CD+DVD csomagocska ugyanis irreálisan pazar kiállítású. A 34(!) oldalas booklet, a regimentnyi közreműködő énekes, zenész archaikus ábrázolásával, valamint az oldalanként illusztrált fantasy történet teljes kibontásával, olyan gazdag, hogy "nézni is tereh". És ráaádásul a kiadó az összes megtakarítását a jelek szerint nem is csak a külcsínybe ölte.

Az "Aina-rokon", de tőkeerős, nagykiadós és tisztességgel meg is reklámozott rockoperák (pl. AVANTASIA) esetében sem megszokott, hogy a nagyzenekari részeket humán közreműködéssel rögzítsék, hiszen egyrészről drága, másrészről ott van erre a sampler. Az Aina esetében meg mi történik? Mondom, elvileg ruppótlan, kis holland kiadó... Na, mi történik? Nemhogy a vonósok vannak emberből, de még egy neves angol fiúkórus (The Trinity School Boys Choir) is szerepel a lemezen.

Ha esetleg a szerző és szereplő gárda lett volna a metal másod -és harmadvonal tehetségesebbjeiből összetoborozva, még mindig lenne mire fogni a minőségi, de észrevétlen megjelenést, de ezen a szinten is megmarad az értetlenkedés. Röviden: aki számít, és szóba jöhet, jelen van. Nem sorolom végig, de Michael Kiske, Glenn Hughes, Candice Night, Andre Matos, Oliver Hartmann, Olaf Hayer, Jens Johansson, Derek Sherinian, T.M. Stevens, stb., nem éppen a kölykök a hátsó udvarból.

Akkor legalább szarul szól? Pont annyira, amennyire a Sacha Paeth, Miro, Robert Hunecke-Rizzo nevek által fémjelzett anyagok szarul szoktak szólni (Luca Turilli, Kamelot, Avantasia, stb.). A szimfonikus, fantasy power-metal etalon hangzását a világon mindenhol hozzájuk kötik.

Más nem marad, a dalok nyílván laposak, mint a Lamborghini Diablo, ezért tötymörgött el Aina a nagyok árnyékában. Az említett három multihangszeres zenész és producer nevéhez köthető produkció leginkább az Avantasia anyagokkal rokon, bár azoknál azért valamivel rétegzettebb, ha úgy tetszik operásabb, ha már ilyen lükén nevezték el ezt a stílust.

És nem. Mármint úgy értem, nem gyengébb kompozíciós szempontból az ismertebb metal operáknál egy szemernyivel sem. És azt sem értem, hogy akkoriban miért nem volt hangos a rocksajtó Michael "tékozló fiú" Kiske teljesítményétől, hiszen itt is csoda, amit egyik főszereplőként összeénekel, lírát és kétlábgépes power-speedet egyaránt. Ha a 15 dal között akad is egy-két töltelék, azért nagyon rendben van ám Aina.

A fantasy Gyűrűk Ura-szerű történetről még nem tudok mit mondani, de a karácsonyi szünet nyugisabb perceiben majd beülök párszor a WC-re, a brutálisra hízlalt szövegkönyvvel a kezemben.

Nem értem. Hogy sikkadt ez el ennyire?

Túrisas