Kiadó:
Lucretia Records (Európa)
Sensory Records (USA)

Honlapok:
www.pantommind.com
myspace.com/pantommind

Zenészek:

Tony Ivan - ének
Drago - dobok
Pete Christ - gitár, billentyűk
Peter Vichew - gitár

Lehet, hogy mégiscsak szárba szökken valami értelmes metál zenei élet itt a kiszáradt közép- és kelet-európai ugaron? A lengyeleknél ott van a Dimension By Zero (dionysosrising.blog.hu/2009/01/06/division_by_zero_tyranny_of_therapy_2008), itthon izgatottan várjuk az első Dreyelands nagylemez megjelenését (dionysosrising.blog.hu/2009/01/06/title_65279), nemrég pedig lelkesen számoltunk be blogunkon a szerb AlogiA tehetséges gitárosának jól sikerült és nagy nevekkel megtámogatott projektjéről (dionysosrising.blog.hu/2009/03/17/srdjan_brankovic_s_expedition_delta_2008).

Lehet egyébként mocskolni az internetet, meg lesajnálni a letöltéseket, de enélkül honnan értesülnénk ezekről a zenékről; az MTV egyre gyalázatosabb "Headbangers Ball"-jából? Aligha. Tóth Gergő is jobban tenné, ha útilaput kötne a lábára (vagy erélyesen bemutatná középső ujját az MTV kádereinek)! És vajon honnan szereznénk be őket? Járt mostanában valaki CD boltban? Még a "szakos" üzletekben is csak a mainstream elérhető. Jó esetben némi fölárért esetleg megrendelheted kevésbé ismert, kis kiadós kedvenceidet, és ha szerencsés vagy, másfél hónap után már kezedbe is veheted a hőn áhított hanghordozót (miután leperkáltad a tetemes postaköltséget).

Bocs, de egy kicsit elfakadt az epém, most inkább térjünk vissza a hangulatos, intelligens progresszív metált játszó Pantommind-ra! Ezek a bolgár srácok is nyomják uszkve (klasszika filológusoknak: usque) 15 éve, de a "Lunasense" még csak a második hivatalos albumuk. Szakmai körökben már az előző lemez (Shade Of Fate, 2005) is elég jó fogadtatásban részesült, és most - úgy érzem - még ahhoz képest is sikerült előrébb lépniük.

A Pantommind zenéje túl van a szokásos címkéken és az unalomig ismételgetett összehasonlításokon, egészen egyéni ízt ad neki Tony Ivan tiszta, magas hangja és összetett dallamai (talán Dan Reed-hez fogható, ha ez segít valakin). A gitáros keze alatt olykor fölbukkannak balkáni dallamfoszlányok (pl. "Erasable Tears"); ebből el tudnék viselni sokkal többet is. A "Lunasense" nem fogja leszakítani senkinek sem a fejét, nem húz úgy, mint a Testament új lemeze, de nem is bonyolítja túl a dalokat, mint egyes progresszív "túlkapások" (pl. Spiral Architect). Igényesen megkomponált, középtempós dalok jellemzik, amelyekbe a kicsit befogadóbb hajlamú hallgató könnyen belefeledkezhet.

Pete Christ nem megváltó (az egy másik Christ!), de nem lenne baj, ha ilyen bandákból egyre több nyomulna errefelé.

Tartuffe