Kiadó:
Sleaszy Rider Records

Honlapok:
www.theodoreziras.com
myspace.com/theodorezirasguitar

Még meg sem szokhattuk a görög gitárfenomén új, progresszív arculatát (lásd: "Hyperpyrexia", 2007, kritika itt), Ziras, úgy tűnik, máris föltartóztathatatlanul elindult az "el-vinniemoore-osodás" útján. Az egykor szinte tisztán neo-klasszikus stílusú gitáros, előbb a határozottan progresszívebb témák felé fordult, most pedig egyre erősebb fúziós ingerenciákat mutat. Nem egy nóta, például az "O.K." – úgy, ahogy van – szerepelhetne az új Vinnie Moore lemezen is (itt).

Természetesen tudatos váltásról van szó; Ziras nemrég egy interjúban azt nyilatkozta: "Elérkezett az ideje, hogy új skálákat és modalitásokat használjak, miközben új groove-okkal és ritmikai megoldásokkal kísérletezzek." Ehhez a "fölfrissített" zenei irányvonalhoz új alkotótársakat keresett, így a 4-es területre három nemzetközileg is elismert, kiváló muzsikus: Marco Minnemann dobos (Paul Gilbert), Alex Argento billentyűs (Shadrane) és Kyle Honea bőgős kísérte el. A 2007-es lemezen Derek Sherinian is igen jól csűrte-csavarta, de Alex Argento abszolút favorit nálam, így szinte jobban várom, élvezem az ő szólóit, mint Ziras mester tekeréseit (ezúton nyújtom be sürgető igényemet egy új Alex Argento és Marco Sfogli koprodukcióra!).

Sajnos a lemez összességében gyöngébbre sikeredett, mint a valóban nagyon süti (noha némileg önállótlan) "Hyperpyrexia".  Az egész kicsit erőltetett benyomást kelt, elődjénél kevésbé emészthető, jóllehet vannak rajta kiváló szerzemények.  Ezúttal is azok a számok jöttek be, amelyekben helyenként szerepet kapnak bizonyos keleti motívumok: ilyen pl. a "Blasphemy" vagy az  "Irredenta", de változatos, kellemes hallgatnivaló az "A New Sunrise" is, ami sajnos nem mondható el a végére odabiggyesztett rendkívül sablonos és lehangoló Mozart-féle Török induló (Marcia alla turca) utánérzésről.

Tartuffe